2011. október 22., szombat

Fairy


"A fantázia vágtató csikóit el nem veheti senki, és álmaim tobzódásába senki bele nem szólhat." (Fekete István)



Egyedül vagyok most itthon és annyira de annyiraa jól esik. Ilyen varázslatos teljes lelki békét még nem éreztem vagy csak nagyon ritkán, de...nah, jó. *-* Már megfürödtem és szép melankolikus érzelmes számokat hallgatok és csak vagyok az én világomba... az én tündérszép világomba, a képzeletemben, ahova csak azt engedek be akit én akarok. Olyan...nem is tudom milyen érzésem van...mintha én nem is én lennék, mintha nem is itt lennék...hanem, igen... a Föld felett 10 méterrel és jó, és élvezem  és szeretem.
Miközben fürödtem, elképzeltem, hogy van egy kis lakásom,valahol New Yorkba, olyan tipikusan Carrie Bradshaw lakás, de tök ugyanaz. Ahol kinézek az ablakon és ott áll a Szerelmem egy szál rózsával a kezében és engem vár. De elszaladtam... Szóval szeretem a képzeletem, a fantáziám. Olyan jó, így elengedni magam, ahogy most. Hjaaajjj.... <3 *-*


Csak egy kis  betekintés a világomba, mert most ilyen számokat hallgatok és gyönyörűűű!!

2011. október 19., szerda

Néha...

Néha elgondolkozom az életen. Van értelme egyáltalán annak, hogy létezünk? Vagy, ha megszületünk erre a néha jó, néha cudar világba, akkor miért kell szenvednünk? Mert, ha meg is van mindenünk betegséget akkor is kapunk, vagy kialakul.
Az élet értelmére visszatérve én csak egy dologra tudok alapozni. Amiben szinte felnőttem. Jehova tanúi gyülekezetbe jártam egészen 17 éves koromig, ahol is azt tanították, hogy az élet értelem Isten szavának a hirdetése, hogy minél több ember eljuttassuk az Ő szavát... hogy túléljük a közelgő Armageddont , a világ pusztulását... blabla, stb... Nekem ez nem nagyon jött be. Mert legyen bármilyen rossz is ez a világ, én szeretek itt élni és szeretem a barátaimat is. Szóval mint kiderült, nem ez lett életem célja. Még mindig keresem mi életem célja. Néha úgy érzem ,csak vagyok magamnak, eljárok dolgozni egy héten háromszor a kevéske fizetésemért és hazajövök és várom a sorsfordító eseményt. Panaszkodom, hogy történjen velem valami ,de közben nem teszek érte semmit... Miért? Mert nem tudom merre induljak.. hol kezdjem el, mit csináljak, hogy csináljam, jó lesz az amit csinálni fogok, lesz értelem?? Nyilván, ha szeretem azt amit csinálok, akkor már van értelme. Annyi minden jár az agyamban és nem jutok egyről a kettőre. Azt a kis novellát is elkezdtem írni... és egyszer ,csak puff, mintha elvágtak volna nem jön az ihlet. Ha jön is akkor meg nincs időm leírni, és mire le tudnám írni... elfelejtem... Annyira bizonytalan vagyok sok mindenben.
Ma beszélgettem anyával, hogy megijedtem... mi van, ha nekem nem Steve-vel kell lennem, mi van ha rosszul választottam, mi van ,ha elrontok valamit, mert lehetne jobb is... majd megkérdeztem tőle, hogy ő biztos volt apában? Mire azt válaszolta, hogy nem... az esküvője előtti napon, Miskolcról indult vonattal az esküvő helyére, és a vonaton megismerkedett egy sráccal, aki Pestre járt egyetemre és le se akart szállni a vonatról...de hát, apa már ott várta őt az állomáson. De végül is összeházasodtak, és még mai napig együtt vannak. Ez kicsit megnyugtatott. Nem én vagyok az egyetlen ,aki elbizonytalanodik néha... Lehet, hogy Steve is elbizonytalanodik néha, de aztán, ő is átgondolja... és hát még mindig velem van. :)

A betegségre vissza térve. Hogy miért leszünk betegek... a bizonytalan jövő... sosem tudhatod mikor mi lesz, félek a kiszámíthatatlantól. A fájdalomtól. A szeretteim elvesztésétől. Néha, halálfélelem van... mostanság, mindig ilyen hülyeségekre gondolok, pedig... nem... nem unatkozom. Csak megijedek, hogy bármelyik pillanatban történhet valami... És ez rossz...  De én irányítok és nem az agyam. Szóval el kell hessegetnem ezeket a gondolatok, hisz nem vagyok én hipochonder...vagy igen? De ha környezetemben, valaki beteg, hajlamos vagyok én is magamba beszélni... de nem az ilyen kisebb betegségekre gondolok, hanem... a rákra.

Mert, a nagymamám, az én imádott, és - ez lehet, hogy gonosz lesz, de - a kedvenc nagyimról megállapították, hogy rákos... áttétes... és ráment a májára. (De nem csak a nagyim beteg, hanem a hugom barátjának az anyukájáról is kiderült,hogy daganata van :/ ...) Már csak másfél éve van hátra... Mikor megtudtam nagyon sírtam. De most valamiért olyan nyugodtnak érzem magam. Talán azért mert tudom, hogy jobb lesz neki, ha meghal és nem szenved tovább. De akkor is ,nekem még szükségem van rá. A bölcs tanácsaira, hogy megnyugtasson, hogy panaszkodhassak neki, hogy apa milyen igazságtalan... egyszerűen, csak hogy éljen és kinevesse a butaságaimat. Mint, mikor petrezselyem helyett, zöldség levelet vittem neki a kertből. :) Annyira "büszke" volt rám. :) Kis görbehátú nagyikám. Annyira szeretem... és rossz őt a kórházban látni. Rossz, hogy tudom, hogy már nincs sok hátra neki. De amíg itt van ,addig segítek neki és mellette leszek és fogom, a kis ráncos kezeit, amíg csak kell. És büszke vagyok arra, hogy ő az én nagyikám. Csak, remélni tudom, hogy nem fog sokat szenvedni... SZERETLEK MAMA!


U.i: Szeretlek Steve! És köszönöm, hogy mindig mellettem vagy! ^^, 

2011. október 16., vasárnap

Teszt Anyutól (egyetemi) ;)

1. Nevezz meg 5 dolgot, amit látsz, anélkül, hogy felkelnél a helyedről.
  • Vizipipa
  • lávalámpa
  • kockás sál
  • Tv
  • hifi
2. Hogyan hordod a hajad? 
  • általában összefogva 
3. Mit viselsz most? 
  • meleg barna csíkos zokni, lila melegítőnaci, fekete póló, barna melegítő felső
4. Mi a foglalkozásod?
  • Könyvet írok. :) Bár írói válság állt be, de igyekszem helyre jönni. ;) 
5. Sokat alszol? 
  • Ha csak tudok (és álmos is vagyok :D ) alszom. Szóval igen, eléggé. Az egyik legjobb dolog az életben! 
6.  Milyen volt életed legjobb csókja? 
  • Eddig az összes az volt... amelyik pasim nem jól csókolt elküldtem. De nyilván mindig azzal a legjobb a csók, akit szeretsz. :) Szóval nekem most Steve-vel a legjobb, mindig. :) 
7. Mi az aktuális fandomod/ mániád/ szenvedélyed? 
  • most a Halloween foglalkoztat leginkább, de az örök mániám az olvasás. Imádok olvasni, leköt és legalább olyankor is kiszakadok a világból. :) 
8. Mit ettél ma legutóbb? 
  • ma csak a nyugibogyimat nyeltem le... nem nagyon ettem ma még. De nemsokára ebéééd. :P Nyami! :)
9. Mi volt az utolsó SMS amit kaptál? 
  • a bnőmtől jött, hogy nem jön velünk az egyetemre. De mind1, mert mi se mentünk. :D 
10. Melyik weboldalakt látogatod meg mindig ,ha fellépsz az internetre? 
  • facebook, és a blogok. :) 
11. Mit vettél legutóbb? 
  • három nagyooon meleg puhi zoknit. Készülni kell a hidegre, mert én elég felfázós vagyok. Brr. :) 
12. Mit hallgatsz most? 
  • Plumb- Cut... általában melankolikus és szentimentális zenéket hallgatok. Mikor milyen kedvem van. :) 
13. Mire szoktál gondolni elalvás előtt? 
  • Ami épp aktuálisan foglalkoztat. 
14. Milyen CD-t vettél utoljára? 
  • Utoljára 2000 valamikor vettem egy -vagy két horrorfilmet. 
15. Milyen a kedvenc időjárásod és miért? 
  • Szeretem a pulcsis időt. Amikor nem kell csak egy meleg pulcsi, nincs se túl hideg, se túl meleg. Szóval a kora őszies időt szeretem és azért , mert nekem az olyan varázslatos. :)
16. Ha tudnál játszani egy hangszeren, melyik lenne az?
  • ZONGORA! *-*
17. Hogy vagy? 
  • Lelkileg egész stabilan. Fizikailag... hagyjuk. Jövőhéten irány a nőgyógyász... :/ 
18. Van- e valami, amit most rögtön szeretnél elmondani valakinek? 
  • Akiknek mondanék is azonnal valamit itt vannak körülöttem. Szóval, nem... nincs. :) Talán EgyetemiAnyunak és KicsiCsajosnak, hogy szeretem őket nagyon és jó volt velük találkozni és hiányoznak. :) 

2011. október 13., csütörtök

Egyetem.

Tegnap voltam bent az egyetemen! Annyira jó volt, találkozni a többiekkel, KicsiCSajjal és EgyetemiAnyuval is és persze a többiekkel. :) Jó érzés volt újra ott lenni velük. Sokat beszélgettünk... de legalább is én sokat beszéltem. Le se lehetett lőni. Ebből kifolyólag meg is lett az aliasom. Ennek rettentően örültem.
Itthon semmi nincs most. Kezdem unni itthon... semmi nem történik. Ezért is élveztem annyira, hogy tegnap bementem az egyetemre. :) Szóval uncsi... El is felejtettem írni... járok melózni, anyukámmal. A főnöke megengedte, hogy én is mehessek oda melózni... három nap egy héten. Hát, a semminél jobb. :)
De ez a meló ráébresztett, hogy nekem olyan munka kell, ami nem ilyen egyhangú és unalmas, hanem pörgős és mindig leköti a figyelmem és egy percnyi időm se legyen. Ha minden nap ugyan azt kellene csinálnom, beleőrülnék. Szóval ötletek? :D Most eléggééé, semmi nem jut eszembe... (Számoljátok meg eddig hányszor írtam le azt, hogy semmi... sztem elég sokszor. :D )
A Drágámmal minden rendben van. :) Már sűrűbben szexelünk és napról napra jobban szeretem. :) Nem akarom, vagyis nem szeretném soha elveszíteni... azt hiszem, ha elhagyna egy nagyon értékes embert veszítenék el.
Megpróbálok majd sűrűbben írni... csak, hogy eleget tegyek egy kérésnek... meg am is... szeretek írni! :)
Puszi mindenkinek! ^^,


Minden szupercsajnak! ;) Mert végül is , mind azok vagyunk! ^^,

2011. október 10., hétfő

Fortis

Ma kértek nekem egy számot... a rádióba! Bár nem olyan neves rádióba. Vagy lehet, hogy csak számomra volt ismeretlen, de akkor is... még sosem kértek nekem számot. Kivéve ,az iskolarádióba... ha az számít. :) De ahh, nagyon jól esett. Köszönöm Fortis! :)
Szóóóval, tyűűű. :) Ezzel a szöveggel: "...szép és aranyos lánynak"

Ezt a számot. :)