Bölcsességfog.

Már tegnap óta fáj az állkapcsom. Remek. Valószínűleg a rendellenesen növő bölcsességfogaim rosszalkodnak valahol az ínyem és az arccsontom között. Az is valószínű, hogy ki fogják műteni, mind a négyet. Nem mondom azt, hogy nem vagyok beszarva... (csak, hogy nőiesen fejezzem ki magam). Akkor hazudnék.
Még szerencse, hogy a szobácskánk készül és hamarosan, lesz egy naaagy szobánk, új bútorokkal, új kinézettel. Szóval jó lesz.
Egyébként Sztív mondta, hogy eljön majd velem... de ettől még nem lettem nyugodtabb. De legalább mellettem lesz. Szereteeem nagyon. Meg félek nagyon.
Nyüf. :/

Érzelmi temető.

Olyan fura érzések kavarognak bennem... Nem tudom eldönteni, hogy mik. Félelem. Unottság. Tenni akarás. Zavarodottság. Egyszerre annyi mindent szeretnék csinálni, de nem tudom őket egyszerre megcsinálni. Tudom, csak szépen sorba... egyenként kell megoldani a gondokat, dolgokat.
Sztívvel is olyan furcsa érzéseim vannak. Mintha már nem szeretne... mint ha már nem lennék olyan fontos a számára... mint ha már nem is élvezné velem a szexet. Olyan, mint ha már unott lenne velem kapcsolatba. Úgy érzem már nem fektet annyi energiát ebbe a kapcsolatba, mint sok más dologba. Annyira elveszni látom a dolgokat... annyira nagyon.
De tudom, hogy ezek az érzések el fognak múlni, de akkor is. Utálom ezt.
Belül ordítok. És meg akarom változtatni a dolgokat. De nem megy. Annyira tehetetlen vagyok és gyűlölök tehetetlen lenni. Meg akarom változtatni Sztívet is... de nem tudom elmondani neki ami bennem van. Amit érzek. Hogy legyen figyelmesebb, érzelmesebb... mert kb. egy érzelmi temetővel járok. És nem panaszkodni akarok... csak érezni akarom, hogy én vagyok számára AZ a lány. Akit imád, akit a nap minden percében széttépne, magáévá tenne, szeretné, akarná. Egyszerűen csak wáááh. Még leírni se tudom, hogy mi van bennem. Csak érezni akarom, hogy én vagyok számára a legeslegeslegeslegfontosabb ember, személy... NŐ a világon. De ha nem is mindig. Csak néha. De annyira nem érzek... semmit.

Kocc...

A tegnapi nap tökéletes folytatása volt a mai... Mikor jöttünk haza munkából anyával...én tolattam ki az udvarból... és sikeresen beletolattam anya főnökének lökhárítójába... Klassz... szerencsére nem történt semmi baj... de akkor is. Tegnap az élettől, ma a vezetéstől ment el a kedvem. De az egész napom ilyen béna volt. Én voltam egész nap béna!!! Nem hiszem el.... Még csodálkoznak az emberek, hogy pesszimista vagyok.
Nem tudom elég lesz e... de kárpótlásul vettem a főnöknőnek egy doboz bonbont...
Hja,de a reakciója... Kacagva ezt mondta: -Jajj, te csaj!
Végül is...csak a rendszámtábla horpadt be egy kicsit...

SOOOOKKKKKKK :'(

Ezt úgy érzem mindenképpen ki kell írnom magamból... Ez egy lelki sokkk volt számomra. Azt hittem ilyen az apám házában soha nem fog előfordulni, de rá kellene már jönnöm, hogy semmin nem kéne meglepődnöm.
Előzmények: Az egyik legjobb barátnőm, Kitti összejött (a most már biztos ,hogy idegbeteg) unokatestvéremmel. Kitti szakított vele a természete miatt leginkább. Ferinek (unokatesóm) ez nem tetszett és azóta se bírja kiheverni Kittit, aki azóta már összejött egy másik sráccal, aki az ismerősünk.
Ma történt: Kitti átjött hozzám segíteni a tapétát leszedni a falról, mert csináljuk az új szobámat, ahol majd Sztívvel fogunk lakni, hogy elférjünk. Aztán később átjött Feri is ... nem is volt semmi baj. Elfértek egymás mellett. Nagy a ház. De aztán később átjött hozzánk Kitti új barátja is Jagger (legyen ez a fedőneve) ... Nah ez már sok volt Ferinek... és elkezdett kiabálni, hogy minek hozza ide Kitti a kis gecijét, blablabla... és, hogy ő ide többet nem jön meg ilyenek. Aztán felrohant az emeletre (mert én közeben a földszinten voltam) és csak ordibálást ,meg toporzékolást hallottam... annyira gyorsan történt minden. Már csak annyit láttam, hogy anya rohan Feri után, meg apa is és megint ordibálás... megyek fel. Feri rohan le... apa utána kiabál, veszekszik. Tiszta idegbeteg mindenki. Annyira megrémültem... annyira lesokkolt ez az egész, hogy a lábam még most is remeg. Feri meg tiszta hülyeeeee... szóval most sírok mint egy kislány... annyira megrémültem és sokkolt ez az egész. :/ Nah, de anya elküldte a picsába Ferit, hogy többet ide ne jöjjön. Apa is mondta neki, hogy takarodjon, aztán Feri meg elment... és most féltem nehogy valami baja legyen, mert úgy ment el mint egy idegbeteg gorilla...
Összegezve: Feri nem jöhet ide mikor anya itthon van... mi lesz ebből? Egy nagy családi összeveszés ...miért? Mert az unokatestvérem egy hülye idegbetege majom... Ki lesz ezért a hibás? Hát persze,hogy éééééén.... Szóval NYÜÜÜf :'(:'(:'(:'(:'(:'(

Fairy

"A fantázia vágtató csikóit el nem veheti senki, és álmaim tobzódásába senki bele nem szólhat." (Fekete István)

Egyedül vagyok most itthon és annyira de annyiraa jól esik. Ilyen varázslatos teljes lelki békét még nem éreztem vagy csak nagyon ritkán, de...nah, jó. *-* Már megfürödtem és szép melankolikus érzelmes számokat hallgatok és csak vagyok az én világomba... az én tündérszép világomba, a képzeletemben, ahova csak azt engedek be akit én akarok. Olyan...nem is tudom milyen érzésem van...mintha én nem is én lennék, mintha nem is itt lennék...hanem, igen... a Föld felett 10 méterrel és jó, és élvezem  és szeretem.
Miközben fürödtem, elképzeltem, hogy van egy kis lakásom,valahol New Yorkba, olyan tipikusan Carrie Bradshaw lakás, de tök ugyanaz. Ahol kinézek az ablakon és ott áll a Szerelmem egy szál rózsával a kezében és engem vár. De elszaladtam... Szóval szeretem a képzeletem, a fantáziám. Olyan jó, így elengedni magam, ahogy most. Hjaaajjj.... <3 *-*

Csak egy kis  betekintés a világomba, mert most ilyen számokat hallgatok és gyönyörűűű!!

Néha...

Néha elgondolkozom az életen. Van értelme egyáltalán annak, hogy létezünk? Vagy, ha megszületünk erre a néha jó, néha cudar világba, akkor miért kell szenvednünk? Mert, ha meg is van mindenünk betegséget akkor is kapunk, vagy kialakul.
Az élet értelmére visszatérve én csak egy dologra tudok alapozni. Amiben szinte felnőttem. Jehova tanúi gyülekezetbe jártam egészen 17 éves koromig, ahol is azt tanították, hogy az élet értelem Isten szavának a hirdetése, hogy minél több ember eljuttassuk az Ő szavát... hogy túléljük a közelgő Armageddont , a világ pusztulását... blabla, stb... Nekem ez nem nagyon jött be. Mert legyen bármilyen rossz is ez a világ, én szeretek itt élni és szeretem a barátaimat is. Szóval mint kiderült, nem ez lett életem célja. Még mindig keresem mi életem célja. Néha úgy érzem ,csak vagyok magamnak, eljárok dolgozni egy héten háromszor a kevéske fizetésemért és hazajövök és várom a sorsfordító eseményt. Panaszkodom, hogy történjen velem valami ,de közben nem teszek érte semmit... Miért? Mert nem tudom merre induljak.. hol kezdjem el, mit csináljak, hogy csináljam, jó lesz az amit csinálni fogok, lesz értelem?? Nyilván, ha szeretem azt amit csinálok, akkor már van értelme. Annyi minden jár az agyamban és nem jutok egyről a kettőre. Azt a kis novellát is elkezdtem írni... és egyszer ,csak puff, mintha elvágtak volna nem jön az ihlet. Ha jön is akkor meg nincs időm leírni, és mire le tudnám írni... elfelejtem... Annyira bizonytalan vagyok sok mindenben.
Ma beszélgettem anyával, hogy megijedtem... mi van, ha nekem nem Steve-vel kell lennem, mi van ha rosszul választottam, mi van ,ha elrontok valamit, mert lehetne jobb is... majd megkérdeztem tőle, hogy ő biztos volt apában? Mire azt válaszolta, hogy nem... az esküvője előtti napon, Miskolcról indult vonattal az esküvő helyére, és a vonaton megismerkedett egy sráccal, aki Pestre járt egyetemre és le se akart szállni a vonatról...de hát, apa már ott várta őt az állomáson. De végül is összeházasodtak, és még mai napig együtt vannak. Ez kicsit megnyugtatott. Nem én vagyok az egyetlen ,aki elbizonytalanodik néha... Lehet, hogy Steve is elbizonytalanodik néha, de aztán, ő is átgondolja... és hát még mindig velem van. :)

A betegségre vissza térve. Hogy miért leszünk betegek... a bizonytalan jövő... sosem tudhatod mikor mi lesz, félek a kiszámíthatatlantól. A fájdalomtól. A szeretteim elvesztésétől. Néha, halálfélelem van... mostanság, mindig ilyen hülyeségekre gondolok, pedig... nem... nem unatkozom. Csak megijedek, hogy bármelyik pillanatban történhet valami... És ez rossz...  De én irányítok és nem az agyam. Szóval el kell hessegetnem ezeket a gondolatok, hisz nem vagyok én hipochonder...vagy igen? De ha környezetemben, valaki beteg, hajlamos vagyok én is magamba beszélni... de nem az ilyen kisebb betegségekre gondolok, hanem... a rákra.

Mert, a nagymamám, az én imádott, és - ez lehet, hogy gonosz lesz, de - a kedvenc nagyimról megállapították, hogy rákos... áttétes... és ráment a májára. (De nem csak a nagyim beteg, hanem a hugom barátjának az anyukájáról is kiderült,hogy daganata van :/ ...) Már csak másfél éve van hátra... Mikor megtudtam nagyon sírtam. De most valamiért olyan nyugodtnak érzem magam. Talán azért mert tudom, hogy jobb lesz neki, ha meghal és nem szenved tovább. De akkor is ,nekem még szükségem van rá. A bölcs tanácsaira, hogy megnyugtasson, hogy panaszkodhassak neki, hogy apa milyen igazságtalan... egyszerűen, csak hogy éljen és kinevesse a butaságaimat. Mint, mikor petrezselyem helyett, zöldség levelet vittem neki a kertből. :) Annyira "büszke" volt rám. :) Kis görbehátú nagyikám. Annyira szeretem... és rossz őt a kórházban látni. Rossz, hogy tudom, hogy már nincs sok hátra neki. De amíg itt van ,addig segítek neki és mellette leszek és fogom, a kis ráncos kezeit, amíg csak kell. És büszke vagyok arra, hogy ő az én nagyikám. Csak, remélni tudom, hogy nem fog sokat szenvedni... SZERETLEK MAMA!

U.i: Szeretlek Steve! És köszönöm, hogy mindig mellettem vagy! ^^, 

Teszt Anyutól (egyetemi) ;)

1. Nevezz meg 5 dolgot, amit látsz, anélkül, hogy felkelnél a helyedről.

• Vizipipa
• lávalámpa
• kockás sál
• Tv
• hifi

2. Hogyan hordod a hajad? 

• általában összefogva 

3. Mit viselsz most? 

• meleg barna csíkos zokni, lila melegítőnaci, fekete póló, barna melegítő felső

4. Mi a foglalkozásod?

• Könyvet írok. :) Bár írói válság állt be, de igyekszem helyre jönni. ;) 

5. Sokat alszol? 

• Ha csak tudok (és álmos is vagyok :D ) alszom. Szóval igen, eléggé. Az egyik legjobb dolog az életben! 

6.  Milyen volt életed legjobb csókja? 

• Eddig az összes az volt... amelyik pasim nem jól csókolt elküldtem. De nyilván mindig azzal a legjobb a csók, akit szeretsz. :) Szóval nekem most Steve-vel a legjobb, mindig. :) 

7. Mi az aktuális fandomod/ mániád/ szenvedélyed? 

• most a Halloween foglalkoztat leginkább, de az örök mániám az olvasás. Imádok olvasni, leköt és legalább olyankor is kiszakadok a világból. :) 

8. Mit ettél ma legutóbb? 

• ma csak a nyugibogyimat nyeltem le... nem nagyon ettem ma még. De nemsokára ebéééd. :P Nyami! :)

9. Mi volt az utolsó SMS amit kaptál? 

• a bnőmtől jött, hogy nem jön velünk az egyetemre. De mind1, mert mi se mentünk. :D 

10. Melyik weboldalakt látogatod meg mindig ,ha fellépsz az internetre? 

• facebook, és a blogok. :) 

11. Mit vettél legutóbb? 

• három nagyooon meleg puhi zoknit. Készülni kell a hidegre, mert én elég felfázós vagyok. Brr. :) 

12. Mit hallgatsz most? 

• Plumb- Cut... általában melankolikus és szentimentális zenéket hallgatok. Mikor milyen kedvem van. :) 

13. Mire szoktál gondolni elalvás előtt? 

• Ami épp aktuálisan foglalkoztat. 

14. Milyen CD-t vettél utoljára? 

• Utoljára 2000 valamikor vettem egy -vagy két horrorfilmet. 

15. Milyen a kedvenc időjárásod és miért? 

• Szeretem a pulcsis időt. Amikor nem kell csak egy meleg pulcsi, nincs se túl hideg, se túl meleg. Szóval a kora őszies időt szeretem és azért , mert nekem az olyan varázslatos. :)

16. Ha tudnál játszani egy hangszeren, melyik lenne az?

• ZONGORA! *-*

17. Hogy vagy? 

• Lelkileg egész stabilan. Fizikailag... hagyjuk. Jövőhéten irány a nőgyógyász... :/ 

18. Van- e valami, amit most rögtön szeretnél elmondani valakinek? 

• Akiknek mondanék is azonnal valamit itt vannak körülöttem. Szóval, nem... nincs. :) Talán EgyetemiAnyunak és KicsiCsajosnak, hogy szeretem őket nagyon és jó volt velük találkozni és hiányoznak. :) 

Egyetem.

Tegnap voltam bent az egyetemen! Annyira jó volt, találkozni a többiekkel, KicsiCSajjal és EgyetemiAnyuval is és persze a többiekkel. :) Jó érzés volt újra ott lenni velük. Sokat beszélgettünk... de legalább is én sokat beszéltem. Le se lehetett lőni. Ebből kifolyólag meg is lett az aliasom. Ennek rettentően örültem.
Itthon semmi nincs most. Kezdem unni itthon... semmi nem történik. Ezért is élveztem annyira, hogy tegnap bementem az egyetemre. :) Szóval uncsi... El is felejtettem írni... járok melózni, anyukámmal. A főnöke megengedte, hogy én is mehessek oda melózni... három nap egy héten. Hát, a semminél jobb. :)
De ez a meló ráébresztett, hogy nekem olyan munka kell, ami nem ilyen egyhangú és unalmas, hanem pörgős és mindig leköti a figyelmem és egy percnyi időm se legyen. Ha minden nap ugyan azt kellene csinálnom, beleőrülnék. Szóval ötletek? :D Most eléggééé, semmi nem jut eszembe... (Számoljátok meg eddig hányszor írtam le azt, hogy semmi... sztem elég sokszor. :D )
A Drágámmal minden rendben van. :) Már sűrűbben szexelünk és napról napra jobban szeretem. :) Nem akarom, vagyis nem szeretném soha elveszíteni... azt hiszem, ha elhagyna egy nagyon értékes embert veszítenék el.
Megpróbálok majd sűrűbben írni... csak, hogy eleget tegyek egy kérésnek... meg am is... szeretek írni! :)
Puszi mindenkinek! ^^,

Minden szupercsajnak! ;) Mert végül is , mind azok vagyunk! ^^,

Fortis

Ma kértek nekem egy számot... a rádióba! Bár nem olyan neves rádióba. Vagy lehet, hogy csak számomra volt ismeretlen, de akkor is... még sosem kértek nekem számot. Kivéve ,az iskolarádióba... ha az számít. :) De ahh, nagyon jól esett. Köszönöm Fortis! :)
Szóóóval, tyűűű. :) Ezzel a szöveggel: "...szép és aranyos lánynak"

Ezt a számot. :)

Szex!

Vajon, miért szexelünk jóval kevesebbet, mint azelőtt?! Talán a megszokott kapcsolat miatt? Vagy még két dologra tudok gondolni: 1. Nem jó velem, nem élvezi velem a szexet. 2. Valaki másnál keresi a szexuális kielégülés örömét... Nem is tudom melyik a rosszabb... De tény, hogy egyiknek se nagyon örülnék. Szeretem a pasimat, és már évmillióóók óta egy kapcsolatba beletartozik az egészséges tesi érintkezés is. Szóval nem tudom... El vagyok bizonytalanodva, de nagyon. Miért nem kíván már a pasim?!?!
Durván, már szinte csak akkor szexelünk, ha kihisztiztem, vagy birkózunk egyet az ágyban... Már lassan eljutottam arra az állapotba, hogy nem is érdekel és nem fogok erőlködni egy kis hancurért. De basszuuuus NEM. Nekem szükségem van legalább napi egyszeri szexre...és ez a minimum. Viszont én már ,csak dacból se fogok rámászni.
És igen... emiatt hisztizem. Megtehetem. Nő vagyok!

Tegnap is... olyan hamar lezavarta a szexet, vagy én tudom... nekem gyors volt! Kikészültem... 

Örök szerelem?

Ahogy egyre jobban megszeretsz valakit, egyre jobban elkezdesz hozzá kötődni, már nem tudod elképzelni nélküle se a nappalok, se az éjszakákat, s ha becsukod a szemed, akkor is csak őt látod. Azt hiszem én már ebben az állapotban vagyok. De ennek sajnos van árny oldala is. Ahogy egyre jobban megszeretsz valakit, egyre jobban előjön az elveszítésétől való félelem. Ha ennyire szerelmes leszel, akkor jár hozzá ez a félelem, ez a féltékenység? Ennek vajon törvényszerűen így kell lennie?
De lehet, hogy az ember nem is attól fél, hogy elveszíti a társát,a már legjobb barátját, hanem inkább, attól fél, hogy egyedül marad ismét? Vagy sértené az önérzetét, ha az illető másért hagyja el? Az enyémet biztosan. Az elválás is az élet része. De miért? Annyira szeretném, hogy ez örökké tartson... de mi van, ha nem fog? Ha megint egyedül maradok. Annyira rettegek ettől.... Pedig tudom, hogy úgyse fog elhagyni, és ha el is hagy, akkor sem maradnék egyedül, mert itt van a családom és a barátaim. Egyáltalán nem is tudom, hogy miért gondolok arra, hogy elhagy... Néha nem érzem őszintének, mikor a bűvös szeretlek elhagyja a száját. De lehet, hogy azért, mert én magamban vagyok bizonytalan? Biztosan nem, hisz én mindennél jobban szeretem... Ezek az érzések annyira megmagyarázhatatlanok (de király ez a szó xD) . Néha nem érzem, hogy hiányozna... máskor meg majd belepusztulok, annyira akarom, hogy mellettem legyen. Néha olyan hidegnek érzem ezt a kapcsolatot... olyan kiégettnek, olykor meg minden olyan jó és szép. Vagy akkor jó egy kapcsolat, ha teljesen biztosnak érzed magad mindenben? De az ember tökéletlen, így tökéletes döntéseket sem tud hozni. Az érzéseink is tökéletlenek. Talán ezért vagyunk bizonytalanok egyes dolgokban, és egyes érzésekkel kapcsolatban. De érezzek bárhogyan is, én ezt a kapcsolatot AKAROM, sőt... Őt AKAROM, a tökéletes tökéletlenségével együtt.

U.i: Miért nem tudom tovább írni a regényeeem?!? Nincs ihletem.... -.-"

Kétségbeestem...

Az mit tud már, hogy nem tudok elmenni itthonról már 6 hónapja... sőt már több. Persze nem olyan dramatikus a helyzet, mert nagyimhoz el tudok menni. Az meg több mint egy órás út. Nah, de oda se megyek, csak ha kocsival megyünk. Nem bírom már. Pedig már gyógyszert is szedek a pánikrohamomra. Igaz, most szoktatom magam hozzá. Ma azt mondta nekem a Drágám, hogy : " Én talpraesett lánynak ismertelek meg." Igen, talpraesett (többé- kevésbé) , vidám, bohókás csajnak ismert meg. Mindenki így ismert meg. "Ennek a csajnak mindig fülig ér a szája." Huncutul csillogott a szemem és nyomtam folyton a hülyeséget, és pörögtem, ha buliról volt szó. Most meg nem bírok elmenni a barátommal egy egyszerű szalonna sütésre az együttesével. :'( Itthon ülök, míg ő ott van. Steve meg olyan megértő. Mondta, hogy megérti, hogy nem vagyok jól és majd máskor elmegyünk együtt szórakozni. Én meg kétségbeesésembe nem tudom mit kezdjek már magammal. Az egyik felem nem mer elmenni, a másik felem meg vágyik ki a szabadba, buszocskázni, sétálgatni, bulizni, beszélgetni. Nem megy...
Mert persze sokkal kényelmesebb itthon ülni a picsámon... a ventilátor hűsítő társaságában.
Vissza akarom kapni MAGAMAT!!!! :(

Iromány V.

- Jézusom! Már öt óra is elmúlt! Nem kellene már kezdeni magunkkal valamit? - kérdezte Kitti.
- De kellene! Csak az a helyzet, hogy energiám nincsen semmihez. - válaszoltam unottan. - Idegesít, hogy Jared csak úgy eltűnt. Se szó, se beszéd.
- Szerintem emiatt ne aggódj. Valószínűnek tartom, hogy fog még téged keresni.
- Ámen! - mosolyogtam. - Szóval, akkor mihez kezdjünk magunkkal?
- Mi lenne, ha elsétálnánk a tóhoz? Fürdenénk, napoznánk - amíg, még van nap, aztán hazajönnénk. Legalább felfrissülnénk.
- Ám, legyen. Talán kikerülök ebből a mosott szar állapotból.
Tíz perc alatt összepakoltuk a cuccokat, és már úton is voltunk. Mit ne mondjak, az idő most se kímélt minket. Szerintem volt vagy 40°  és már csak a víz enyhítést nyújtó hűvössége tartotta bennem a lelket. Fél óra alatt ott is voltunk. Lógott a belünk, mire odaértünk.
- Kocsival kellett volna jönnünk. - lihegte Kitti. Hevesen bólogattam.
- Igaz. De már itt vagyunk. Csobbanjunk!
Letéptem magamról a kis virágos ruhácskámat és belerohantam a vízbe. Annyira jól esett, ahogy a langyos víz körülölelte a testem. Úgy lubickoltam, mint egy hableány. Majd Kitti is berohant utánam. Pancsoltunk, pocsoltunk, a víz alatt úszkáltunk és egyszerűen csak élveztük a természetet.
Hirtelen sikoltozást hallottunk, nem messze tőlünk. Mind a ketten odakaptuk a fejünket. Kimásztunk a vízből, felkaptuk a ruháinkat, és mezítláb elkezdtünk a hang irányába futni. Már eléggé alkonyodott, de még jól láttunk. Nem volt messze, így elég hamar odaértünk. Mindent vér borított és szana- szét hevertek a testrészek. Talán egy fiú lehetett valamikor. Újabb sikoly. Ismét elkezdtünk rohanni. Majd hirtelen elénk tárult a legrosszabb. Erre egyikőnk se gondolt. Egy hatalmas ork épp le akarta szakítani a sikoltozó és rémült lány karját. Nyilván fogpiszkálónak akarta használni, mivel az a teremtés, alig volt 40 kg vasággyal együtt.
Gyorsan kellett cselekednünk. Kinyíltak a tündér szárnyaim, mellettem a főnix szárnyak és azonnal tettük a dolgunkat. Magunkra vontuk az ork figyelmét, aki elengedte a kezet és vicsorogva nézett felém. Kitti addig elbújt, hogy a meglepetés erejével tudjon támadni. Szerencsétlen leányzó elvesztette az eszméletét a sokktól. De később foglalkozunk, majd vele. Elemelkedtem a földtől, majd a fák gyökereivel, szétfeszítettem a szörnyeteg karjait és a lábait, majd a levegőbe emeltem. Nem volt könnyű.
- Most! - kiáltottam.
Kitti végigvezette a tüzet a gyökereken és az ocsmányság iszonyatos bűz és ordítások közepette szénné égett. Alig bírtuk magunkat lenyugtatni. De még észnél kellett lennünk, mivel a lányt még kórházba kellett vinnünk. Odaszaladtunk hozzá és Kitti az egyik oldalon a karja alá nyúlt, én a másik oldalon ,majd felemeltük. Balról a fák közül, ismét rémisztő ordítást hallottunk. A madarak riadt károgásból és a fák mozgásából újabb orkra számíthattunk. Sietősen távoztunk a terepről és mihamarabb kórházba vittünk a sérültet. Hazaérve mind a ketten izgatottak voltunk.
- Oké, tudtam, hogy léteznek orkok, de nem itt. És 100 évente kb. egyszer fordul elő, hogy egy elf orkká korcsosul. De ,hogy kapásból kettő is legyen? - sipákoltam Kittinek.
- Diana, a lényeg, hogy most nyugodtak legyünk. Megesik az ilyen, és legalább történt egy kis izgalom. - próbált csitítani a barátnőm.
- Izgalomnak nevezed, hogy meghalt egy fiú, aki rossz helyen volt rossz időben és kórházba került egy lány?! - néztem rá bosszúsan. - Én ezt nem nevezném annak, inkább borzalmasnak.
- Jól van na! Csak próbálkoztam. - morogta.
- Semmi baj, csak most egy kicsit kiakadtam.

Miután kicsit lenyugodtam és elment Kitti is a lakásába, lezuhanyoztam. Némiképpen megnyugtatott. Aztán, hirtelen jött megint a felismerés, hogy "te jó ég, mi van, ha elkapta Jaredet az az undormány?". Gyorsan elhessegettem a gondolatot. Bele se mertem gondolni, hogy bármi baja legyen. Csörgött a telefonom. Megnéztem a kijelzőt. Nadin volt az. New York- ban lakik, és elég ritkán beszélünk, de mindig örülök, ha felhív. Elég nyers a stílusa, orosz származása miatt. Egyébként nagyon jó barátnő.
- Szia Nadin!
- Szia Diana! Mizu? Most néztem a híreket, és kicsit aggódtam érted... nah jó... nagyon. Mik ezek a támadások? Ember áldozatok?
- Orkok. Vagyis most már csak egy ork. Szerintem bosszúból öl, mert ma estefelé megöltük a társát.
- Kell segítség? - kérdezte közömbösen. A hozzá megszokott temperamentummal. Nem haragutam érte, mert tudtam, hogy egyébként egy áldott jó lélek.
- Nem. Lehet, hogy tovább vándorol. Még várjunk egy kicsit ezzel. De örülök, hogy felhívtál.
- Rendben. Vigyázz magadra. Majd még jelentkezem. Szia. - ezzel letette a kagylót. Én is ugyan így tettem.
Nem bírtam a seggemen ülni. Muszáj volt valamit kezdeni magammal. Felhívtam Kitti, összekészülődtünk és belevágtunk az éjszakába. Elmentünk bulizni egy Hell's Door nevű helyre. A tömeg vonaglott a zenére.
Megcsapott minket a fülledt erotika illata. Egyből elfelejtettem a pár órával ezelőtt történteket. Kértünk két
tequilát és eper- vodkát. majd leültünk egy kis boxba. A kidobók össze- vissza mászkáltak a hatalmas
teremben. Fent a színpadon két csaj próbálta előadni magát a rúddal. Pár fickó pedig nyál csorgatva bámulta
őket. Szánalmas látványt nyújtottak. Néztük egy darabig a tömeget, aztán kellő mennyiségű alkohol bevitel után mi is bevetettük magunkat. Néhány részeg pasi megpróbált nyomulni, de Kitti hamar lerendezte őket. 


Aztán benyomtak valami iszonyat vonaglós számot. De nem ismertem az előadót. A kis főnixet egyből elkapta valami szexi állat és egy ágyjelenetet is, megszégyenítő módon elkezdtek táncolni.  Mosolyogtam egy jót rajta. Majd én is egy férfi kezének simogatását éreztem a csípőmön, és ajkának leheletét a nyakamon. Megfordultam és sárga szeműt pillantottam meg. A lélegzetem is elállt tőle. Annyira szívdöglesztően sármos volt. De, persze ezt nem mutathattam, mivel ott hagyott reggel és mérges voltam rá. Női büszkeségem nem engedhette meg, hogy engedjek az érzéseimnek... és a sikító vaginámnak. Mérgesen néztem rá, mire ő ártatlan kis kutya szemekkel, ezt kérdezte:
- Mi baj Tündérem?
- Tudod te azt nagyon jól! - kiabáltam. - Gyere fel! - mutattam az emeletre - Ott nyugodtabban meg tudjuk beszélni...
És dacosan elindultam felfelé. Ő, pedig követett. "Jó kutyus." - gondoltam magamban. Bementünk egy üres szobába. Igen, ez egy olyan hely volt, ahol ha rád jött a kufirchatnék, csak felmentél egy szobába és már mehetett is a dolog. Miután végeztél, rögtön jött az arra alkalmas személy és kitakarított utánad. Szóval a belépő jegy árában, benne volt a szobahasználat is. De ennyit megengedhettünk magunknak ilyen szar nap után.
- Az a baj, hogy reggel ott hagytalak? - megint a kis kutya szemek. Nekem végem.
- Igen! Legalább pénzt hagyhattál volna, ha már így kihasználtad a helyzetet. - morogtam karba tett kézzel.
- Ugyan már! Ne haragudj Rám. Dolgom volt. De ma este vissza akartam menni megmagyarázni a dolgot, de már nem voltál otthon, aztán megkerestelek és most itt vagyok.
- Csak nem szagot fogtál, Kutyuli? - kacérkodtam. Oké, ilyen pasira nem tudok haragudni. Megadtam magam. J. látva, elsöprő győzelmét felbátorodott, majd morgott egyet és az ágynak dobott. Felgyűrte a minimet, végigsimította necc harisnyámon keresztül a lábamat. A szemében olyan vágy tombolt, hogy már- már ijesztő volt. De felizgatott. A puszta léte lázba tudott hozni.
- Tégy magadévá! Most!
Letolta feszes fekete farmernadrágját és az alsóneműjét, majd félretolta a csipkés fekete tangámat és már tolta is, mint a gép. Közben vadul csókoltuk egymást. Karmoltam, a hátát, a fenekét, ahol értem. Tépetem a haját, még beljebb akartam érezni magamban. Hosszú percekig tartó gyönyör. Másodjára élem át ezt vele. Életem végéig őt akarom a lábam közé.
- Kibékültünk! - nyugtáztam a szex végén. Jared nevetett. Imádtam, ahogy nevet. Zene volt füleimnek. Felkeltünk a ágyból, rendbe tettük magunkat. Mikor kimentünk az ajtón, a folyosón Kitti jött velünk szembe, szét zilált hajjal. Elkezdtem mosolyogni.
- Csak nem beindított a zene? - kérdeztem - Vagy inkább... ez a jóképű idegen?
- Tudod, hogy van az, ha egyszer elkap a hév. De neked magyarázzam? - mind a ketten elkezdtünk nevetni.

J.-vel mentem haza. Kitti még ott maradt táncolni és újabb prédákat keresett magának. Holnap meló. De ez az éjszaka még az enyém és Jaredé.

(most ihlet nélkül, de remélem tetszeni fog :)

Fallen

Nem tudom mi van velem! Alapjában véve sose tudom. Szeretném folytatni az írást, de most valahogy nem megy....

Balra el! :D

Elmentem a nyugalom falujába. Vasárnap jövök! Szeretek mindenkit!

+ egy kis gondolat! :/

...és veréssel aztán lehet gyereket nevelni! Hát ma reggel is mondta  a magáét. Meg azt mondja hugomnak. " Ha nem leszel normális, nem ez lesz az utolsó, hogy megvertelek." Most komolyan... a múltkor nekem is úgy megszorította a kezem, hogy belilult... Szeretem apámat, mert hát az apám... de ,hogy valaki ekkora pöcs legyen, az már túlzás...

Reggeli kis bejegyzés

Megyek ma pszichológushoz. Ezt is megértem. Nem baj, talán tud valamit segíteni nekem, mert már magam sem tudom mi van velem. A legrosszabb csak az, hogy apával kell mennem. Szóval így is ideges leszek, de apa csak rátesz még egy lapáttal. Most tényleg, az egyetlen ami megnyugtat az az, hogy írhatom az én kis regényemet.
És ez a kis zenécske :P

De viccet félre téve.. ideges vagyok. És már eldöntöttem, hogy miket fogok mondani a dokinak. Ide is leírom, hogy  tudjatok róla.
Az előzményeket mindenki tudja. Nem merek kimenni a lakásból, kiver a víz, szédülök, kapkodva veszem a levegőt, és rám jön a hasmenés. Egyszóval pánikrohamom lesz. KicsiCsajjal, arra a következtetésre jutottunk,  hogy a szüleim miatt érzem magam így, tör rám a roham. Ami nem is hülyeség, mert apám mindig veszekszik velem, hogy én  milyen mafla vagyok és semmi talpraesettség és határozottság nincsen bennem. Én ezt úgy gondolom, hogy ők ******* (baszták) el, mert mikor kisebbek voltunk a testvéreimmel, és valamit magunktól akartunk csinálni, akkor az rossz volt, nem volt szabad, miért nem kérdeztük meg őket. Ha meg nem csinálunk meg valami, akkor mi semmit nem veszünk észre, miért nem csináltuk meg, a szart is otthagynánk a szoba közepén, meg ilyenek. Szóval nem tudom. Már néha rettegek mikor elmegyek és haza kell jönnöm. Én nem merem azt mondani, hogy félek az apámtól. Pedig lehet, hogy ez így van. Anyámmal nincs baj, ő jó fej szokott lenni. Hjahh és a talpraesettségem... hát, hogy legyek az mikor nem neveltek annak. Úgy érzem egy minimális határozottság és talpraesettség van bennem, mert nem mondom azt ,hogy hagyom magam meg ilyenek. A másik dolog meg, hogy állandóan fáj a hasam, ha eszek , ha nem. Valószínűnek tartom, hogy ez az idegtől van...
Egy szó ,mint száz nem tudom mi lesz ma a dokinál...
De majd leírom.... :(

Iromány IV., Alice Galewood tollából ^^,

Halk kis koppanásra ébredtem fel reggel, jobban mondva délelőtt. A konyhámból jött a hang. Gyorsan felpattantam és kiszaladtam. Gondoltam J. valami finom reggelit készít nekem. De csak Kittit láttam meg serénykedni ott. Félre értés ne essék, örültem neki, csak hova tűnt J.?
Kedves barátném, épp kávét főzött magának. Eléggé nyúzott feje volt.
- Jó reggelt! Látom jó éjszakád volt. - köszöntem rekedtesen. Kitti odakapta a fejét.
- Ohh, észre sem vettelek! Hallood, nem volt semmi a pali! - mondta ábrándozva - De amint látom ,te se egyedül aludtál...
- Ezt miből gondolod?

- Van egy -két foltocska a nyakadon. Durva pasas volt, mi? Keményen tolta neked? - kacagott Kitti, miközben imitálta a lökő  mozgásokat a csípőjével.
- Jajj, fejezd már be! - szóltam rá, de persze én is kuncogtam rajta. De szerintem jól el is pirulhattam ,mert Kitti egyből levette ki volt nálam.
- Vörösségedből ítélve, Jared látogatott meg éjszaka. Igazam van, vagy igazam van?
- Igen, igen, igen. Igazad van. J. volt nálam. De nem értem hova tűnhetett. Mire felébredtem már nem volt itt. Te véletlenül nem találkoztál vele? Apropó ,te mióta is vagy itt?
- Amikor bejöttem, csak Te fetrengtél a kanapéd előtt. És csak nemrég érkeztem én is, mert mint látod még csak most fő a kávém. 

- Csinálnál nekem is egy teát? - az én esdeklő tekintetemnek ,senki nem tud ellenállni.
- Igen, csinálok. De csak azért mert tegnap összehoztál Set-tel ,ha csak véletlenül is. - mosolygott Kitti

Míg vártam, hogy elkészüljön a tea , elmentem a fürdőbe, megmosakodtam ,majd felvettem valami kényelmes kis otthoni cuccot. Szerencsére ma nem kell mennünk dolgozni. Így mára, egész napos lustálkodást terveztem. Esetleg kimegyünk majd Kittivel a kis tavacskához.
- Kész a teád!
- Köszönöm, megyek már!
Mikor kiértem a konyhába, Kitti már szürcsölgette a kávéját a pultnál. A teám pedig vele szembe gőzölgött. Leültem elé.
- Nem is meséltél! Mi volt tegnap Set- tel? - kérdeztem kíváncsian.
- Semmi extra. Felmentünk hozzá. Hatalmas háza van. Olyan tipikus vámpíros. De szép. Nekem tetszett az a sötét hangulat ami átjárta a házat. - látva sürgető tekintetemet, így folytatta - A lényeg, tudom. Mondom már. Szóval, felmentünk hozzá. Illedelmesen kinyitotta nekem a kocsija ajtaját, én pedig kiszálltam. De hallod, Diana, van motorja, ráadásul nem is egy, hanem öt. Mind kint álltak, mert mondta ,hogy nem rég mosatta le a szolgáival. Nekem már kb. akkor orgazmusom volt. Nah, de bevezetett a házba, megkínált egy itallal, persze elfogadtam. Leültünk a hatalmas kandallója elé. Jobban mondva, csak én. Tudod, vonzott a tűz lobogása. Ő pedig, leült az egyik karfás székre. Órákon át ,csak beszélgettünk. Kicsit már untam, mert azt hittem, ahogy beérünk a házba egyből szexlünk, de nem.
- Én azt hittem, hogy szaftos dolgokat fogsz nekem mesélni reggelire. A lényeget mond. - vigyorogtam.
- Jól van, már is mondom Szivi, nyugi! Szóval, ott ültem és beszélgettünk, majd egyszer csak, már hanyatt fekve találtam magam. Set a földhöz szorította a csuklómat, és majd felfalt a szemével. Elkezdte, harapdálni a nyakam, először gyengéden majd már kicsit erősebben. Aztán szó szerint letépte rólam a ruhát. De a csuklómat gyorsan elkapta, nehogy én bármit is tudjak csinálni. Olyan szenvedélyesen csókolt hosszú percekig. Mikor éreztem, hogy lazít a csuklószorításon, rá fordultam és levetkőztettem. Szépen lassan, hogy húzzam egy kicsit. Persze ő is belement a játékomba. A farka olyan kemény volt már, hogy nem tudtam neki ellenállni, és tudom, hogy megbeszéltük, hogy a másikét nem próbáljuk fel. De ő csak egy munka volt neked, ugye?
- Persze, semmi baj. Szívesen átpasszolom neked. Ha téged nem zavar, hogy voltam vele.
- Nem, dehogy! De mondom tovább, ha még érdekel. - húzott Kitti
- Naná, hogy érdekel! - mondtam mosolyogva
- Szóval, már annyira kemény volt, hogy csak úgy nyomta a pinámat. Mikor már teljesen levetkőztettem, a számba vettem a farkát és kényeztettem egy darabig, közben szétkarmoltam a hasát és a mellkasát. Annyira felhevült a vágytól ,hogy megnyúltak a szemfogai. A főnixem meg életre kelt és a szárnyai szétterültek.
- Ahh, szex közben kinyíltak a főnix szárnyaid? Set mit szólt hozzá? - kérdeztem csodálkozva.
- Igen, és tetszett neki. Azt mondta gyönyörűek, és hogy én magam is milyen gyönyörű vagyok, főleg így a tűz megvilágításában, de ez a nyálas része volt. Szóval, az orális szex után, erősen magára húzott, és miközben lovagoltam rajta, markolászta a melleim. Olyan durva volt, de mindeközben finom. De én se voltam semmi. Úgy meglovagoltam, hogy szerintem még most ott fekszik a kandalló előtt. Bár, nagyon kijönni se tud a nap miatt. Azt hiszem ez volt életem legjobb dugása. Vége.
- Aztaa! Velem nem volt ennyire durva. Látszik, hogy én tényleg csak egy kurva voltam a szemében. Viszont, ha veled ilyen volt, lehet még számíthatsz arra, hogy felkeres. - véleményeztem a mondandóját.
- Remélem Diana, mert nekem az a pasi kell.
Majd a konyhapultnál ülve beszélgettünk még jó sokáig.

Folyt. köv. ^^, 

Iromány III. (amíg nem találok ki rendes címet, addig iromány néven futtatom a sztorit :D )

Hosszú ez az éjszaka, nagyon. Megvártam, míg befordul a porsche a sarkon, majd bementem az imádott kis lakásomba. Alig vártam ,hogy vegyek egy zuhanyt és befeküdjek az ágyamba. Kíváncsi voltam, hogy alakul az este Kitti és Set között. Lehet, egymásra találnak. Sosem lehet tudni. El tudtam őket képzelni együtt. Elég tűzről pattantak voltak.
Levetkőztem, majd megnyitottam a zuhanyt és beállítottam a hőmérsékletet. Hosszú percekig álltam alatta, lemosva magamról, a gusztustalan nagykutyák mocskát. Imádtam a víz alatt állni. Olyan megnyugtató volt, ahogy végigfolytak a vízcseppek a testemen. Azt hiszem ,ezt szeretem a legjobban ebben a nyomorult életben.
Mire kimásztam a zuhanyfülkéből, odakint már esett az eső. Gondoltam, hogy fog. Már akkor is el volt borulva, mikor elindultunk a fesztiválról. Halkan csepergett, aztán egyre erősebben kezdett zuhogni. Gyorsan bezártam a konyhába és a nappaliba az ablakot. Éjszaka két óra volt. Viszonylag hamar végeztünk Kittivel. Bár, ő még biztosan vígan elvan a vámpírral. Csak nehogy bántsa, mert akkor esküszöm kinyírom...nah jó, vagy kinyíratom. Sosem voltam az az agresszív ember típus. De ha kellett, a számomra fontos emberek mellett, bármikor kiálltam.
Az eső még mindig nem állt el, de nem is baj. Ahogy kinéztem az ablakon, minden olyan csendes volt. Valamiféle lelki békét éreztem. Nem is tudom. Ámbár, kellemesen átjárta, az egész lényemet. De mennyei megnyugvásom csak addig tartott, míg meg nem láttam egy árnyat a bokrok között átsuhanni. Ne már, ennek az éjszakának tényleg sosem lesz vége. Jó ég, mi van ,ha az az állat van itt ,amelyik szétmarcangolta azokat a nyulakat?! Olyan védtelennek éreztem magam, holott simán el tudtam volna bánni azzal a dologgal, bármi legyen is az. Aztán halk kopogás hallatszott az ajtómon. Odasétáltam, majd kinéztem a kukucskálón, és Jared állt ott, teljes valójában. Felül nem volt rajta semmi. Forró testéről csak úgy párologtak a cseppek, ahogy ráestek. Azon nyomban ajtót nyitottam neki. Minden köszöntés nélkül nekem esett, az ölébe vett, és a falhoz nyomott. Gondolkodni se volt időm. Az ösztönöm nagy túlerővel győzött az eszemen. Éreztem, ahogy kemény farka hozzányomódik a vénuszdombomhoz. Szó se róla, akartam őt. Az az érzés ,amit tőle kaptam, más volt. Más ,mint amit a többi férfi váltott ki belőlem. Akár jártam velük, akár a klienseim voltak. Ha egy képpel kellene bemutatnom a bennem lezajló lelki folyamatot,akkor így írnám le: mint amikor egy magas szikláról ugrassz le a mély kékségbe. Félelemmel teli izgalom. Izgatottság. Vágy. Szenvedély.
A bordó szatén hálóruhácskámat egy pillanat alatt letépte rólam. Az ajkai úgy tapadtak az ajkaimra, mint szomjazó szája a vizes kulacsra. Bevitt a nappaliba, majd a kanapémra dobott. Kezei bebarangolták az egész testemet. Közben azt hiszem elfelejtettem levegőt venni. De ez most nem számított. Abban a pillanatban csak az számított, hogy együtt legyünk , bennem legyen. Érezzem. A hasamra fordított és kutyapózba állított. A nyelvével érzékien simogatta a hátamtól, a derekamon, a fenekem körvonalán át egészen a vaginámig. Az élvezettől és a sok boldogsághormontól ami felszabadult most bennem , majdnem elájultam... Tényleg igaz, hogy az orgazmus egy kis halál. Ezek szerint én, akkor sokszor meghaltam. A nyelve ide- oda ficánkolt a lábam között. Körbejárta az egész területet. Hol vadul, hol érzékien csinálta. Majd jött a mega orgazmus, mikor erőteljesen belém nyomta méretes jószágát. Aztán a hátamra fordított, majd ritmusosan ki- be húzogatta , én pedig az élvezettől már teljesen eszemet vesztettem. Felállt, elém térdelt. Én felültem, majd kézbe vettem az "ügyet" és szájba. Mikor elengedtem , éreztem ahogy kilövelli magjait, beterítve a mellem közét és a kezemet. Ismét a hátamra fordított, és egyre erősebben csinálta. Míg végül elévezett még egyszer. Éreztem ,ahogy  a farka vadul lüktet a vaginámban, ahogy elélvez. A végére mind a ketten kimerülten feküdtünk... a földön. Lihegve, izzadva, egymás mellett. Összeölelkezve.
Úgy gondolom egy férfi elélvezésénél nincs gyönyörűbb dolog a világon. Látni ,ahogy ívben megfeszülnek az izmai, ahogy kéjesen felnyög a gyönyörtől. Nincs szebb... Beleszerettem.

Folyt. köv.  :)
(Ez most eléggé kis összecsapott lett... majd kijavítom ;)

ez a szám megérdemel egy külön bejegyzést :) :$

Püüüh :(

Visszaesés...

...a szerelem szar! Akik szárnyalva szeretnek azok szerencsések. Most nem tudom miért érzem így, talán mert mérges vagyok ,egy kicsit Steve-re. Mert egy kicsit megbántott... Mostanában egyre többet bánt meg.
Semmi bajom, a sok próbával, mert támogatni szeretném és mögötte állni mindenben, de azért szerintem meg lehetne érteni azt is, hogy nekem is szükségem van. Vele lennék... egyfolytában. Bosszant ez is.... Megértem én őt is, de én se vagyok egy bonyolult lélek... Mind1...
Lehet, megyek dilidokihoz. A hasam folyton fáj, az elnyomott idegtől ami bennem van. Még Steve koncertjére se akartam elmenni ,annyira ideges lettem és féltem ,mielőtt elindultunk. A pánikroham... elég szar! Szóval lehet dilidoki. Remélem tud majd rajtam segíteni. Gyógyszerezni nem akarom magam ,de ha nincs más mód, akkor kénytelen leszek bogyókhoz folyamodni...
Egyetlen vigaszom jelen pillanatba ,hogy írhatom a kis könyvecskémet. Ami még nem tudom milyen lesz... még a végét nem látom a történetnek, de jó lesz, úgy érzem. Aztán elküldöm valami könyvkiadónak, hátha bejön...

Pssszt! :D

Oké,gyerekek... nem tudom mi van velem, de most elkapott ez az írogatási hév... majd talán abbahagyom, de most jól érzem magam ,hogy a fantáziámat leírhatom és visszaolvashatom. Főleg mikor csak úgy dőlnek belőlem a szavak.
Változások:
- Szőke lettem
- Műköröm (majd csak lesz)
- Kezdek jobban lenni
- Meló is lesz
- Már néztem angol nyelvtanfolyamot
Asszem ennyi. Hjahh és este megyek Steve fellépésére! Az első fellépésük valami amatőr rock fesztiválon. Király, nagyon szurkolok neki, bár sztem jobban izgulok én,mint ő.
Puszi!

U.i: Azt hiszem Szexmániás vagyok. De nem ám az ilyen lájtos szexre vágyom, hanem a vad és állatias szexre. :O

Iromány II.

Mikor hazaértem -megjegyzem "szárnyalva" - ,alig vártam, hogy vegyek egy forró zuhanyt és az ágyamba dőlhessek. Már éjjel három óra is elmúlt, mire a pihe- puha takaróm alá kerültem.
A pasik miért nem olyanok mint a takaróm? Mindig átölelne mikor kell ,és mire hazaérek már az ágyban várna. Már csak vacsorát kellene főznie és akkor tökéletes lenne.
Mielőtt elnyomott volna az álom, arra gondoltam, ami a kis tisztáson történt. Azon gondolkoztam, vajon hol láthattam azokat a gyönyörű borostyán színű szemeket. De inkább reggelre hagytam a dolgot, mert most nagyon nem ment nekem a fogaskerekeim mozgatása.

Délelőtt tizenegy órakor szólalt meg az ébresztőm. Én pedig, szörnyű fejfájással ébredtem. Ez a tündéres dolog nagyon leszívja az energiám. De ez van. Aki hülye haljon meg, nem igaz? Vagy törődjön bele és éljen a hülyeségével együtt. Eltipegtem a mosdóig, és könnyítettem magamon, majd jöhetett a reggeli rutin. Mosakodás, fogmosás. Végül, bementem a konyhába, megittam egy teát és pirítóst csináltam magamnak.
Áldom az eszem, hogy egyszintes lakást vásároltam magamnak. Gyerek koromban emeletes házunk volt, amit utáltam. Főleg a takarítás részével voltak gondjaim. Nő létemre utáltam rendet csinálni. De, a zseni átlátja a káoszt. És szerencsére ezt a kis házat, egyszerű volt tisztán tartani.

Nem vártam az éjszakát. Valami Rock fesztiválon kellett felszolgálnom és egyéb szolgáltatásokat nyújtanom a fejeseknek, akik azért mennek, hogy amatőr zenekarokat vegyenek szárnyaik alá. Juppéé!
Kellett nekem eljönni otthonról 18 évesen. De nem is bántam meg. Apám folyton vert, anyám meg mindig ivott. Jó ki párosítás. Szóval, nem bírtam már ,így eljöttem. És már amúgy is kezdett kibontakozni a tehetségem.
És itt most nem az táncolásra meg az ágybeli munkámra gondoltam. Hanem az adományomra. Ha lehet ezt annak nevezni. Minden 17 éves koromban kezdődött, mikor is kaptam egy szál rózsát, életem első szerelmétől - akkor még nem tudtam, hogy sok "első szerelmem" lesz. Halál bele voltam esve a srácba és azt akartam, hogy soha ne hervadjon el az a rózsa. És a mai napig ott virítana a szobám ablakában, ha nem hajítottam volna ki. Szóval én valami driád, nimfa, erdőtündér keverék lehetek, mert nagyon olyasmi erőm van. Először kicsit megijedtem, de aztán rájöttem, hogy ez nagyon klassz. Örömömben kiszaladtam a köztérre és virágba borítottam az egész helyet. De ennek már vagy 8 éve. Azóta nem voltam otthon, de nem is hiányzik.

A tea és a pirítós után ,felöltöztem, majd elszaladtam a kis boltba, ami csak 5 háznyira volt tőlem, szerencsére. Út közben találkoztam Mrs. Rose-zal. Kedves öregasszony volt, bár szerintem nem volt ki mind a négy kereke.
-Jó reggelt Mrs Rose!- üdvözöltem udvariasan.
-Jó reggelt Kedveském! - köszöntött ő is.
Majd tovább mentem. A kis boltban vásárlás közben, susmogást hallottam. Nem akartam hallgatózni, de jó fülem volt.
- ...és a gyerekek jól vannak? -kérdezte egy ismeretlen hangú nő.
-Igen, mindenki jól van. Csak az elejtett nyulak tűntek el. Minden csupa vér volt és húscafatok hevertek a sátor előtt mindenhol!- mondta Mrs Gabe.
- De ki vagy ,ami még annál is rosszabb mi tehette?
- A rendőrség szerint egy medve lehetett, vagy egy nagyobb kutyafajta. Sajnos, többet nem tudtak mondani ők sem.
- A lényeg, hogy a férjednek és a gyerekeknek nem esett semmi baja. - mondta megnyugtatás képen a nő Mrs Gabe- nek. - Ha nem haragszol, megyek is tovább. Csak ha már így összefutottunk, gondoltam megkérdezem.
- Rendben van. Örülök, hogy találkoztunk. Minden jót! - köszönt el ,enyhe mosolyt erőltetve az arcára Mrs Gabe.
Én egy liter tejjel a kezemben álltam, a tejes polc előtt. Teljesen le voltam döbbenve a hallottaktól. Bambulásomból a bemondó nő hangja térített ki. Vajon mi tehette ezt? Tudom, hogy csak nyulak, de mi van ,ha legközelebb az a valami a vér ízétől kábultan emberre is rátámad. Azok a gyerekek olyan közel voltak ahhoz az ... izéhez. Szó mi szó, jobban oda kell figyelni a környékre.

Délután hat. Azt hiszem itt az ideje készülődni. Vettem egy forró zuhanyt, hajat mostam és felöltöztem. Úgy döntöttem, ma feszülős, szakadt fekete nadrágot és pánt nélküli feszes felsőt veszek fel, egy szép kis ujjatlan kesztyűvel és magas sarkú cipőt, persze szintén feketét. El kell adni magam, ha nem akarok éhen maradni. Bár már annyit összekeféltem ,hogy életem végéig vígan ellehetnék meló nélkül. De mit mondhatnék? Gondoljon bárki bármit én szeretem ezt a melót. És nem fekszem le akárkivel. Meg aztán, azt kell szeretni ami van, nem igaz?
Belenéztem a tükörbe. Egy kedves tekintetű, szép, és csinos lány nézett vissza rám. Szexinek nem mondhatnám magam, inkább a dögössel jellemezném kinézetemet. Gyorsan megcsináltam vállig érő szőkés- barna fürtjeimet, kihúztam a szemem feketével, majd rohantam is a fesztiválra. Szerencsére nem volt nagy forgalom és a fekete kis '93-as Ford Fiesta- mal száguldozhattam.
Mire odaértem a barátnőm már ott várt. Fekete kezeslábas volt rajta. Bőrből készült és csak úgy feszült a vonalain, persze a dekoltázsa jól kiemelve. Vörös haja csak úgy lobogott, ahogy ide oda mászkált a fotelok és asztalok között. Kitti olyan mint én, neki is volt egy tetkós ügye és mellé még ereje is volt. De illett is rá a tűz feletti hatalom, mivel ő maga is eléggé tüzes csaj. Mellesleg a hátára egy főnix van tetoválva.
Lábjegyzet: ezt a tetkós sztorit majd kifejtem bővebben, most koncentráljunk a melóra.
Mikor Kitti észrevett integetett, hogy menjek. Odasiettem, és elmondta mi lesz a dolgom. De nem nagy kunszt italok felszolgálni, közben hagyni ,hogy a fejesek már teljesen részeg állapotban a mellünket bámulják és a fenekünket csapdossák. Főleg annyi pénzért.
- Kicsit késtél. - mondta Kitti.
- Sajnálom, nem tudtam mit vegyek fel és még a körmömet is ki kellett festenem. - mondtam mosolyogva. Ő is elmosolyodott. Minden nő tudja milyen macerával jár a köröm széppé tétele.
- Semmi baj, csak vedd fel a tempót. Sok dolgunk lesz. És már szinte mind részeg. - közölte egy pohár pezsgő kiöntése közben.
Az együttesek nagyon jók voltak és az éjszaka elég gyorsan elment. Még meg kellett várnunk, míg valamelyik fejes kér- e külön szolgáltatást, és utána mehetünk is. Kittihez, egy viszonylag jó képű lemezcéges pasi ment oda. Kopasz , nagy darab ember volt. De még én is elmentem volna vele, pedig nem is az eseteim. Kitti még menet közben hátra nézett, és kacsintott egyet. Én pedig mosolyogtam, majd azt formáltam a számmal, hogy "Vigyázz magadra" . Még vártam egy kicsit Rá, aztán meguntam. Majd lementem a tomboló feketeség közé. Elég sokan megbámultak, fütyültek, de most nem tudott érdekelni. Nagyon kifárasztott az este és éjszaka.
- Szabad egy italra? - morogta valaki mögöttem. Hátrafordultam és tágra nyíltak a szemeim. Úr Isten! Ez ő! Azokat a sárga szemeket nem lehet egy könnyen elfelejteni.
- Köszönöm, elfogadom. - válaszoltam közömbösen. Nehogy már azt higgye, hogy csak mert ilyen szexi, és helyes és kívánatos és szépek a szemei ,már levett a lábamról. Még ha ez így is volt.
Apám, egy ilyen pasival le tudnám élni az életem és a melót is abbahagynám. Vagy ha nem is, a szex részéről lemondanék, az tuti.
- És mit szeretne inni?
- Először is tegezz nyugodtan, másodszor pedig egy tequilát és egy vodka narancsot kérek.
- Nem lesz ez egy kicsi...
- Nem! - vágtam rá gyorsan. Az összes férfi  azt hiszi, hogy a nők nem tudnak inni?! Pedig némelyik csajszinak jobb huzata van ,mint a pasiknak.
Kicsit meglepődött, hogy ilyen gyorsan rávágtam. De különösebben nem érdekelt. Nagyon fáradt voltam és lefekvés előtt ez pont jó lesz. Kikérte az italt, majd kerestünk egy szabad helyet és leültünk.
- Elárulod a neved? - kérdezte a Félisten... Isten.
- Diana , a nevem Diana. - válaszoltam
- Szép neved van! -mosolyogta- Az én nevem Jared. De szólíts ,csak J- nek. - majd megcsókolta a kezem. Jesszusom, remélem nem látszott rajtam nagyon, hogy elolvadtam. Soha nem találkoztam még ilyen pasival. Serdülő korom óta vágytam egy , indián pasira. És tessék lássék. Ilyen is csak a filmekben, vagy könyvekben van. Valaki csípjen meg, hogy ez a valóság és nem álmodom.
- Áuuuu! - sikítottam fel, fájdalmamban. Oldalra néztem és Kittit pillantottam meg. Csúnyán néztem rá, az előbbi vállcsípési akciója miatt. - Ezt meg mi a fenéért csináltad?!
- Ott hagytál! Mondtam, hogy várj meg, mert hamar végzek. Még jó ,hogy még itt voltál. Neked kell hazavinned. Ohh ,ohhóó... Helló! - mondta kacérkodva Kitti J- nek. - A nevem Kitti!
- Örvendek, az én nevem ,pedig Jared. - köszöntötte udvariasan. De semmi vágyat nem láttam a szemében Kitti iránt. Ezt furcsállottam. Pedig mikor meglátnak minket , általában mindenkinek leesik az álla és sóvárgó tekintettel bámulnak. Nem beszélve arról ,hogy nem is tudják melyikünket dugják meg először. De Kittivel megbeszéltük ,hogy a másik cipőjét nem húzzuk fel.
- Sajnálom J, de indulnunk kell! És Drágaságom ,te vezetsz, mert mint látod én ittam. - hogy valaki mindig félbeszakítson ,pedig olyan ágyjelenetet képzeltem el ezzel az állattal. Meg, nem ártana beszélgetni is vele, mert semmit nem tudok róla és eldöntöttem, hogy ha ez a pasi összejön ,lemondok léha életmódomról. Bár én rendes lánynak tartom magam.
- Még maradjunk egy picit! - mondta Kitti, aztán kis gondolkodás után - Nah, jó! Menjünk, de nálad megiszunk valamit.
- Jó,csak nyomás.- mondtam kacagva. - Helló Szexi J!
Elindultunk, de J megragadta a karom és magához húzott. Az arcom, olyan közel került az arcához, hogy éreztem a belőle áradó forróságot. Istenem ,valaki oltson tüzet, mert lángol a testem.
- Még látjuk egymást. - súgta a fülembe.
- Gyerünk máááár! - kiabálta Kitti
-Me...gyek, megyek!
A döbbenettől ,alig bírtam beszélni. "Még látjuk egymást". De mikor? Hol? Ajánlom neki, hogy minél hamarabb. Akár hogy is akartam magam tartani, alatta akartam végre izzadni, vagy felette, vagy előtte. A lényeg, hogy bennem legyen.
- Ki ez a jóképű idegen? - kérdezte Kitti ,miután beindította a kocsit és elindultunk.
- Tegnap ismertem meg...- majd elmeséltem neki a tegnap éjszaka történteket.
- Aztaaa..., - mondta izgatottan Kitti - és most mit fogsz csinálni? Tényleg egyedül akarsz engem hagyni a sok gazdag pöcsfejjel?
- Nem, vagyis igen. Csak nem fogok már lefeküdni velük. De ugyan úgy táncolok és felszolgálok veled.
- Nem hiszem el, hogy az én ribanc barátnőmből rendes csaj lesz. Nem mintha eddig nem lettél volna az, de wauw. Mondjuk egy ilyen pasiért én is lemondanék a szexről.... nah jó, nem. Én imádok szexelni. Nem tehetek róla, hajt a vérem!
- Majd neked is benő egyszer a fejed lágya! - mondtam nevetve. - Addig meg szórakozz nyugodtan.
Az út további részében csendben voltunk. S nekem végig Jared- en járt az agyam. Elképzeltem a jövőnket. Szép gyerekeink lennének.

Mikor megérkeztünk , kiszálltunk a kocsiból, és Kitti odasúgta nekem:
- Valaki áll az ajtó előtt...
Riadtan odakaptam a fejem és rossz előérzetem támadt. A tündérem is elkezdett fészkelődni a hátamon, de láttam ,hogy Kitti főnixe is mocorog. Odaszóltam:
- Ki van ott? - Majd az árny előlépett és láttam ,hogy Set volt az. A vámpír akivel előző este lefeküdtem. - Mit keresel itt?
- Csak hiányoztál Bébi -mondta megnyalva a szája szélét, majd tekintete Kittire vándorolt. - Hm ,látom ma hármasba fogjuk nyomni. Szeretem ,ha egy nő változatos.
- Egyikünkkel se fogod ma nyomni! Vágod? Engem nem hat meg, hogy vámpír vagy. Ma itt nem lesz...
- Deee, lehet hogy lesz szex. - mondta Kitti ,sóvárgó pillantást vetve Setre.
Jézusom ,már csak az hiányzik, hogy a legjobb barátnőm egy vámpírral kufircoljon az én lakásomban.
- Kitti! Azt hittem ez egy beszélgetős, iszogatós este lesz. - mondtam meglepődve, bár kissé mérgesen.
- Tudom, de ahh... ezt nem lehet kihagyni és bennem még tombol a tűz.
- Jó,de nem nálam! Akkor nyomás haza.
- Oké,oké... - majd Kitti odafordult Set-hez- Nos, Vámpír Uraság, egy menet a főnix fészkében?
-  Indulhatunk is Kis csaj!
- Holnap hívlak! - kiáltotta Kitti vigyorogva. Majd beszálltak a vámpír bordó Porshe- jába és már el is tűntek.

Folyt.köv ;)

Iromány, vagy valami olyasmi. Éljen a fantázia! ;)

Éreztem, ahogy valami meleg és nedves folyik le a combomon. Félelmetes és izgató érzés volt. Az a kéjjel vegyített izgalom, amit okozott, leírhatatlan volt. Még sosem voltam hozzá fogható lénnyel. Sőt leginkább ,csak emberekkel feküdtem le eddig. Odakint már épp alkonyodott. Csodaszép volt, ahogy a reluxa között átszűrődtek a napnyugta színei. Bent a szobában fülledt volt a levegő. Nem is csoda, ilyen fullasztó nyári napon. Most örültem volna egy klímának, de ne legyünk ennyire nagyra vágyóak, egy vödör jég is megtette volna. De sajnos ebben a koszos kis motel szobában örültem, hogy legalább a fürdő tiszta volt.
Nem igazán értettem, miért pont itt kellett vele találkoznom, de egy vámpírnál sosem lehetett tudni. Akár hogy is, élveztem a vele való együttlétet. A sok férfi -akik nem mellesleg, mind emberek voltak - a fele gyönyört nem nyújtották annak, mint amit Settel éltem át. De ő is csak egy munka volt. Jött, megdugott - bár elég érzékien csinálta, lehet a vámpírok így szexelnek - ideadta a pénzt, aztán ő jobbra én balra vettem az irányt.
Már besötétedett mire kiértünk, és elváltak útjaink. Elég csendes éjszaka volt, a megszokott nagy forgalomhoz és kocsmai balhékhoz képest. Még az ég is csillagos volt. Gondoltam rá, hogy haza repülök, de most jól esett csak úgy sétálni. Bár a tündér a lapockámon nagyon fészkelődött. De már tudtam kezelni, így nem nagyon foglalkoztam most vele.
Út közben Seten járt az agyam. Vajon ő is haza ment, vagy elment meginni egy ... lányt a haverokkal? Nem tudom, de piszkosul vágytam rá.
Ahogy így elmélázva sétáltam hazafelé valami zajt hallottam az út menti erdős rész felől. Tudni illik, én a külvárosban lakom, ami mellett egy szép kis erdőcske húzódik. Olyan filmbe illő kis táj, tóval a közepén. Igazán idilli, és még a szomszédok is jó fejek. Nem olyan pletykásak, mint abban a kisvárosban, ahol felnőttem.
Szóval a zaj valahol az erdő mélyéből szólt... kicsit megijedtem, mert ez errefelé szokatlan volt. A vámpír pasin is csak, azért nem lepődtem meg, mert a belvárosban sok mászkál, beleértve egyéb más finomságokat is. Beljebb mentem a kis tóhoz vezető kis ösvényen, mikor hirtelen valami elfutott mögöttem. Hátra kaptam a fejem.Semmi. Majd előre fordultam. A tó felszínén a Hold tükröződött. Olyan fényes volt, és gyönyörű. Meg akartam érinteni. Vonzott a csillogása. Legugoltam és megbabonázva, kinyújtottam a kezem. Majd hirtelen valami lökést éreztem és a földön találtam magam a hátamon fekve. A nyári kis fekete ruhám széthasadt ,kivillantva hófehér combomat. Ijedten néztem körbe, hogy ki volt. Talán Set jött vissza, repetáért. De nem! A sötétből két sárga szempár nézett vissza rám. A rémülettől mozdulni nem bírtam. Még jó, hogy ha félek felizgulok. Milyen párosítás ez már?!
Mindegy...koncentráljunk a mostra. Ott volt az a két sárga szempár és engem figyelt. Basszus. Kilépett a fák közül és a bokormagasságban lévő szempár hirtelen másfél méterrel feljebb kerültek. A szemeim, ha ki tudtak volna ugrani a helyükről, szerintem már rég megtették volna. A pasasnak -lehet, ez nem pont jó kifejezés rá, de - mintha csak kiszámolták volna, pontosan kidolgozott izmai voltak, bronz bőre csak úgy fénylett a Hold fényében ,és a mérete...khmm,eléggé szembetűnő. Oké,megijedtem. De ide nekem mindent.
Elmosolyodott, látva, ahogy elbambultam a lába között meredező dolgon, és közelebb jött. Felém hajolt, feljebb tolta a szoknyámat és leszakította az amúgy is lecsüngő pántomat. Eléggé kiszolgáltatottnak éreztem magam. De egy ilyen pasinak, vagy mifélének nem lehet ellenállni. Jobban mondva, nem tudtam. A lábam között úgy lüktetett, mint ha ki akart volna szakadni a vaginám, hogy azon nyomban beborítsa azt a gyönyörű alkotást.
Megigézve bámultam a szemeit. Vártam, hogy megszólaljon, vagy megcsókoljon, de semmi. Még soha nem éreztem magam ennyire bénának férfi előtt. Általában tudom mi a dolgom, hiszen félig ez a foglalkozásom. De most leblokkoltam...
Hirtelen megmozdult a tündérem, majd szétterült a hátamon, kinyíltak a szárnyaim és a tó közepe felé repültem. Jobban mondva vittek. Az én aranyos kis tündérkém...
Az idegen elkezdett rángatózni ,majd összegörnyedt a földön és egy hatalmas farkas alakját öltötte fel. Megrémültem, hisz még sosem voltam ilyen átváltozásnak a szemtanúja. A farkas még egy pillantást vetett rám, majd az erdő mélyébe vetette magát.
- Kösz Nessa - morogtam a tündéremnek.

folyt. köv. :D

Pesszimista, vagy optimista?

Nem sokára megyek a kozmetikushoz és végre a dzsungel szemöldököm a múlté lesz... De annyira rossz,hogy csak a szomszéd utcába kell mennem,de a hasam már megint görcsbe van. Nem lesz ez így jó,ez a pánikszerű érzés lassan felőröl, és nem tudok ellene mit tenni. Ennyire gyenge lennék? Ennyire nem tudok uralkodni a saját testemen, az agyamon? Úgy érzem,hogy a kicsi lelkem (kicsi én) valahol az agyam egyik sötét sarkában gubbaszt  és a gonosz agyam terrorban tartja, miközben uralja a testemet. Nem jó érzés. Annyira gyenge vagyok. Utálom ezeket a pánikrohamokat, a félelmet már lassan mindentől. Már lassan azt is bebeszélem magamnak,hogy tudathasadásos vagyok... mert tudatában vagyok ugyan, hogy beszélgetek más emberekkel és mutatom nekik,hogy jó a kedvem és nincsen semmi baj,de belül ordítok és félek. Lehet, hogy valójában sosem voltam önmagam... lehet,hogy igaza van barátnőmnek és csak megjátszom magam. Mert valójában ki vagyok én? Ahogy mások látnak: egy vidám, megértő, segítőkész és nyafis csaj. (Gondolom én.) És ahogy én látom magamat belülről kifelé nézve: egy megtört ,megkeseredett, szomorú csaj, aki fél az új és váratlan dolgoktól.
Lehet,hogy eddig csak azért voltam vidám, mert mások ezt látták és én meg akartam nekik felelni. Talán, ha az igazi énemet látták volna nem barátkoztak volna velem. Mert hát ki barátkozna egy megtört, szomorú lánnyal. De én szeretek másokat felvidítani ,bohóckodni... szeretem látni ,ahogy másokat felvidítok és nevetnek azon amit csinálok, vagy épp mondok. És szeretek vidám lenni ... de a hangulat ami nagy részt ural engem, az a melankólia.
Valamelyik nap megnéztem az Alíz, csodaországban c. filmet és abba hangzott el többször is,hogy a legkiválóbbak kicsit mind őrültek. Ezt pozitívumként fogom fel. :) Talán jó, hogy egy kicsit dilis vagyok. De nem, én nem őrült vagyok, csak beteg... de anyának és apának nem mondhatom ,mert apa mindig kiabál velem, hogy ez hülyeség és minden agyban dől el, és ez igaz is... de nekem egyedül nem megy. Mi van, ha csak segítséggel tudom megoldani ezt a dolgot? Hallani sem akarnak ezekről... Talán ezért érzem néha azt is,hogy egyedül vagyok... pedig tudom ,hogy nem... nem tudom...
Leszek én még jól ebben az életben? Olyan elveszettnek érzem magam... Ki vagyok, mi vagyok ,mi a célom, miért létezem, miért olyan nehéz minden?
Próbálok pozitív lenni ...de nem megy. Gyenge vagyok... pedig ki tudja mi rejlik bennem... csak kevés az idő és a lehetőség... (meg a pénz :/)
Ez a dal lehet kicsit ironikus lesz most ide... de... Good Life ^^,

Hétvégén a hegyekben :)

"Ha a falusiak nem szarnának a városiak nem ennének." By Mamikám :D

Ez a hétvége nem volt semmi! Komlóskán voltunk a nagymamámnál,ahol se térerő, se internet,se semmi nincs...magyarán szólva teljesen el van zárva a külvilágtól. Zemplén gyöngyszemének is szokták nevezni Komlóskát. De meg is értem. Annyira jó volt most ott lenni,hogy az valami hihetetlen. És egyáltalán nem hiányzott ez a "városi" nyüzsgés ,az internet és a telefon se hiányzott. Jó volt így elszigetelve lenni.

Komlóska <3

Mikor megérkeztünk Zoli (Dóra,most már ex pasija.), Dóra (az egyik legjobb bnőm), Steve és én,egyből pálinkával kínált minket keresztapám,de leginkább a fiúkat,mert mi Dórával nem akartunk pálinkázni. De azért minket se kellett félteni alkohol terén. :) Szóval egész nap iszogattunk, úszkáltunk a jó kis medencébe este. És sokat nevettünk. Én mikor már meguntam a kinti fürdőzést bementem mamához,hogy lezuhanyozzak,mikor Steve utánam jött,már enyhén pityókás állapotba és nem hagyott békén... odanyomott a falhoz és szexeltünk ... de alig fértünk el abba a kis zuhanyzóba. :D De aaahh...annyira jól esett,hogy így akart.Bár, amikor részeg mindig ilyen kis heves. :D Csak aztán nagyim ránk kopogott,hogy hagyjunk a többieknek is meleg vizet. :) Aztán kimentünk és mivel csak mi voltunk a házban, lefeküdtünk az ágyra és folytattuk tovább amit a zuhany alatt nem tudtunk befejezni,de mire belém hatolt volna Steve ,Dóra jött be az ajtón,úgy hogy gyorsan visszaszaladtunk a fürdőbe felöltözni. :D Aztán Dóra is lezuhanyzott, mind a ketten felöltöztünk, majd lementünk a Gombába (kocsma) ,ahol a többiek sört ittak én meg, mivel már éreztem,hogy nem kell több alkohol a szervezetemnek baracklevet ittam és egy jégkrémet is ettem. :) Mire kiértem az ajtón láttam,hogy Steve az asztalon fekszik... de azért a sör már ott volt előtte. A többiek még fel akartak menni a Vadvirágba (szintén kocsma) ,de én már fáradt voltam és annak se örültem volna,ha Steve még többet iszik. Szóval mondtam,hogy mi visszamegyünk mamához aludni... Persze unokatestvérem ott hepciáskodott nekem,hogy én ilyen meg olyan vagyok,hogy nem akarok menni.... De kiálltam a döntésem mellet és nemet mondtam... Szegény Dóráékat elcipelték,holott Dórának se sok kedve volt... viszont Zolinak annál inkább. Szóval mi sétáltunk visszafelé és beszélgettünk, mikor vissza értünk mamához még ettem egy szelet kenyeret és Steve is. Aztán átöltöztünk mind a ketten pizsibe és lefeküdtünk aludni, ez olyan fél tizenkettőkor volt. De én még nem voltam álmos,mivel eléggé forgott velem a világ. :D Szóval én még mamával beszélgettem mindenféléről ,és aggódtam Dóráék miatt is... mert tudni kell,hogy unokatestvéremnek bejött Dóra és gondoltam,ha Feri meg Zoli egymásnak esnek ott kőkövön nem marad... Miközben beszélgettem mamával az alkohol hatására eléggé felkavarodott a gyomrom, szóval kimentem boázni ...xD Majd olyan hajnali kettőkor megjött Dóra és kérdeztem ,hogy mizu... és mondta,hogy összevesztek Zolival és ott alszik kint... szóval kimentem és láttam ,hogy Zoli ott fekszik keresztapámék feljáróján a betonon... Feri felkaparta és becipeltük mamához,miközben unokahugom szintén boázott valahol fent a kertben ... :D Aztán még vagy fél négyig beszélgettünk mamával... majd lefeküdtünk aludni. Fél perc csend után annyit hallunk,hogy CSOBB :D ... mivel unokabátyám beleugrott részegen a medencébe... :D vicces volt. Az egész éjszaka egy nagy vicc volt :D Én minden esetre nagyon jól éreztem magam,de a többiektől se hallottam panaszt. :D
Röviden- tömören ennyi volt a hétvége. :) Pusszantáááás. :D

Sz.A.R.

Ezt a szar pocsék napot...
De talán még a tegnappal kezdődött... Steve elment inni a régi ismerőseivel, ahol is 15 éves kis picsák odaültek hozzájuk és tették- vették ott magukat (gondolom én,mivel nem voltam ott) aztán ma már be is jelölték őket FB-on...
Én nem értem ezeket a mai lányokat... Bevallom őszintén én talán még 14 éves koromban is a babáimmal játszottam és a meséket csilligó szemmel néztem (még ma is :P). Ma meg, 14 évesen már gáz ,ha még nem keféltetted meg magad 20 pasival és nem hánytad szét magad részegen valamelyik szórakozóhelyen! Komolyan mondom örülök,hogy én nem a 90-es évek elején születtem, ha nem még a 80-as években. Örülök,hogy 17 évesen volt az első komolyabb kapcsolatom és akkor is vesztettem el a szüzességem, azzal az emberrel akit,akkor az igazinak hittem, és szerelemből ... nem pedig részegen, valamelyik szórakozóhely budijában... és örülök,hogy 23 éves létemre nem azt mondom az ismerőseimnek (ha megkérdezik) és az aktuális partneremnek,hogy 20 pasival dugtam... hanem jóval kevesebbet tudok mondani és ezért nem szégyenlem magam... Annyira fel tudnak bosszantani ezek a dolgok...
Az én gyerekem, ha eljutok odáig... 15 éves koráig, hírből se fogja ismerni a kocsmákat... és az alkoholt.
De vissza térve a mai napomra... mióta hazajött Steve, olyan rideg és fura... nem tudom miért ilyen... vagy ki volt rá ilyen hatással... de nem jó, és ilyenkor mindig azon gondolkozom, hogy vajon ő min gondolkozhat... Tény,hogy női mivoltom által mindent túlkomplikálok... de akkor is. Nem szeretném elveszíteni, mert már ő az az ember aki mellett megtaláltam a békét... Igaz néha nem ért meg... de bonyolult egy lélek vagyok...sajnos.
Szóval ma egész nap csak civakodtunk és kiabáltam vele... meg minden... és tudom, hogy olykor... vagy lehet,hogy mindig szar barátnő vagyok... de egyet soha nem cáfolhat meg SENKI, hogy én ŐT ,teljes és tiszta szívemből szeretem!

Szex után... :P

"Minden pillanat kincs,amíg rajtam vagy!" <3
Ezt mondta az én Drágám,miután elpanaszoltam neki,hogy mennyire utálok utána elélvezni...de nem gáz... legalább volt orgazmusom ;P ... és ez nagy szó,mert én elég neheze jutok el a mennyekbe! És azt az édes mondatot,pedig erre a megnyilvánulásomra mondta: "Biztos nem élvezed,hogy én rajtad vacakolok,mikor te már rég elélveztél..." Hát igen! :D

Jelige: Hisztis Nimfomán vagyok!

Létezik olyan,hogy állandóan kívánom a pasim? Velem van a baj, mert folyamatosan érezni akarom őt? Hogy mindegy ,hogy hol vagyunk,mit csinálunk,csak érintsem ,érezzem őt? Állandóan érezni akarom,ahogy meleg teste vonaglik alattam ,felettem vagy mögöttem! Elég csak ránéznem és máris bevillannak a képek, a hangok,az érzések... Ahogy mozog, ahogy sóhajtozik, ahogy a csípője ritmusosan mozog a lábaim találkozásánál... Ha folyton ilyenek jutnak eszembe,nem csoda, hogy állandóan kívánom őt. De annyira tökéletes számomra. Ahogy délelőtt itt aludt... a háta vonala, a két karjának ívei, az egyenletes lélegzetvételei elegek voltak ahhoz,hogy nekem beinduljon a kisfilm az agyamban...
De visszatérve... annyira tökéletes számomra... Kívül- belül (igaz vannak kisebb hibái,de senki nem tökéletes... még én sem :D ) ,ahogy van! Egyszerűen imádom.És mikor mellettem van, a közelemben... akkor nem tudom visszafogni magam. Félek, ezzel fogom őt a sírba vinni. De vele akarok ... vagy is szeretnék maradni, míg a kezem és az arcom ráncba nem borul és a visszér elborítja a lábaimat... Fogni szeretném a kezét és mellette maradni örökkön- örökké,jóban -rosszban... mindenhogy. Mert megérdemlem és ő is!
Talán azért is akarok vele mindig szeretkezni... áhh,hülyeség... testileg is és lelkileg is vonzódom hozzá,mint állat! Ő a mágnesem! <3
Csak néha hiányzik a vad tűz az együttléteinkből... Steve szerint az érzelem kiöli azt ami az érzelemmentes szexben benne volt.... vagy valami ilyesmi...
Mi van? (Mentségemre: szex közben mondta ezt nekem, szóval olyankor nem nagyon figyelek :D)
Szóval ezt nem nagyon értettem... de valószínű,már azért nem szexelünk már olyan durván,mert a gyengéd érzelmek megtámadták a vad szexeeet! :D Vagy valami ilyesmi!
De aaaaahhh, valamelyik nap olyan jóóót szexeltünk a kádban... az az igazi állati... nem is ,az állati szex az korábban volt amikor elkezdtük a fürdőkádban és a szobám ágyában fejeztük be... nah az állati volt... ott volt harapás,karmolás,markolás,szorítás... áhh... szóval tudunk mi még vad dolgokat alkotni. Nah,nem erre akartam kitérni, hanem a múltkor a fürdőkádban annyira jót szexeltünk.
Játszani akartam vele,hogy kicsit magamba engedem,aztán eltolom magamtól, majd egy kis kézimunka,meg szájmunka... aztán megint be egy kicsit és megint eltolom magamtól... de nem engedte,hogy eltoljam magamtól,annyira ölelt és szorított és nem engedett... Ahh, annyira érződött a szenvedély, az az akaratos, birtoklási vágy és az erő. Annyira elsöprő volt és csodálatos érzés volt, hogy még felidézve is eszméletlen! Akkor ott annyira éreztem,hogy akar engem,hogy bennem akar lenni,hogy nem akar elengedni SOHA. Csodálatos érzés volt!
Hát ilyen alkotások után,inkább nem is csodálkozom,hogy mindig kívánom őt! Szóval azért büszke vagyok magunkra. :)
Forever szex!!!

Most úgy érzem magam mint egy pasi,csak csajban...állandóan a szexen jár az eszem,csak még problémázok is rajta! :D

Döbbenet

Ma döbbentem rá ,hogy én mennyi mindent elnéztem Steve-nek... és annyit nem érdemlek meg, hogy egy kicsivel is romantikusabb legyen?? Mert szerintem nagyon is megérdemlem...
Ott volt a Hófehérkés dolog, az olyan "fehér vagy és vékony", meg a "remélem nem zavart a buszos téma" mire Hófehérkének csak annyi volt a válasza ,hogy "migirimigirimigiri" ... aki szokta nézni a Family Guy-t az tudja, hogy ezt Kegmayer szokta mondani, ha akció van... -.-" Szóval lehetséges,hogy még össze se jöttünk már "megcsalt"?!?! A másik amit elnéztem neki ,a Bettis dolog, hogy azért kért tőlem egy hét haladékot, hogy még hát ha helyre tudja hozni a kettőjük kapcsolatát,csak Betti meglátta,hogy ki van szívva Steve nyaka és soha többé nem akarta látni... Steve-nek meg a védőbeszéde ,hogy "bocsi,kiborultam" . Hát köszönöm szépen. Ezek most mind kitörtek belőlem... Nem tudom mit kezdjek... Szívem szerint írnék Hófehérkének egy levelet és rákérdeznék,hogy konkrétan mi volt és ,hogy számítok az őszinteségére... de ha ki is derül valami,mit kezdjek vele? Jól Steve orra alá dörgölöm, aztán puncsolhat míg meg nem halunk? Nem tudom... De miért nem lehet normálisan megbeszélni vele az ilyeneket?? Amik nekem fájnak... ő meg ne beszéljünk ezekről a hülyeségekről... És ha nem beszéljük meg ezeket ,akkor újra és újra elő felszínre fognak törni belőlem ezek a dolgok és csak én fogok lelkileg sérülni. :/
Megbízom én benne... vagy valami hasonló,de akkor is fáj. 

Fuck Yeah!

... meg kell,hogy mondjam rettentően dühös vagyok mikor Életem legjobb része a volt nőjénél lájkol minden baromságot és ír kommenteket és lájkol képeket. Nagyon bosszantó és még csak a képére se tudom hányni,mert akkor én leszek a féltékeny hisztis barátnő... Bassza meg! :/
Hjahh...és az állapotom már lassan kritikán aluli. Csókoloooom!

Én?

Hova tűnt az a lány aki régen voltam? Hol van az az életvidám, mindennek örülni tudó, mindig mászkáló lány ,aki voltam? Miért streszelek rá minden kils apró dologra? Félek... olyan félelem tör néha rám,hogy nem tudom magam lenyugtatni... sehogy sem! Ez a félelem beleissza magát az agyamba és a lelkembe, és még az az enyhe kis gyógyszer se tud rajtam néha segíteni,amit szedek,hogy elinduljak felfelé... és ne még lejjebb csússzak. Nem értem... belenézek a tükörbe és néha megijedek attól amit látok. Egy szürke, búskomor lányt látok... Már régen rájöttem, hogy depressziós vagyok. De mikor fog ez elmúlni? Mikor leszek újra önmagam? És ne gondolja senki azt, hogy nem próbálkozom, hogy jobban legyek. Igen is, minden reggel mikor felkelek "harcolok" az agyammal, próbálok pozitív dolgokra gondolni... ez néha sikerül és néha nem. Próbálom lefoglalni az agyam, mindenféle dologgal.... de félek és rettegek attól,hogy soha nem fog ez elmúlni nálam. Persze ilyen nincs... el KELL majd valamikor múlnia! Olyan nincs, hogy életem végéig ilyen pánikszerűen kell éljek! Remegek és félek mindentől! Hiányoznak a barátaim, akiket már lassan két hónapja nem láttam... de nem merek kimozdulni itthonról. Félek az újabb pánikrohamtól. Pedig olyan nagy szükségem lenne rájuk...
Ma is megyünk moziba... még nem tudom mi lesz... de rettegek. Próbálom majd magam lenyugtatni... azt mondogatom magamnak, hogy jó lesz, majd meglátom! Nem lesz semmi baj! Elmegyünk moziba Steve.vel  és a hugommal és jól fogjuk magunkat érezni! Így lesz,mert így KELL lennie!

:/

Ez már kezd bebizonyosodni...az életem nem tart semerre sem... talán az idegosztály felé...

.

Egy érzés kering folyamatosan bennem... nem akarom elveszíteni.

Kérdések...

Miért van az,hogy ha sokat vagy együtt azzal akit szeretsz,egy idő után lappangani kezd a nemi életetek? Hogy régebben nem volt baj,hogy majdnem minden nap együtt voltatok,most meg már mondani kell,hogy 5 napot egyhuzamban együtt voltunk?! Miért van,hogy már rosszul esik,ha nincs mindig orgazmusom, ha lefekszünk egymással ,ő elmegy... én nem... én még huncutkodnék, ő meg elalszik? :O Ilyenkor olyan furcsa érzés fog el... mintha ki lettem volna használva... Korábban ez nem nagyon érdekelt... de mostanában már zavar... Talán megint össze kellene vesznünk,hogy annyit szexeljünk ,mint régebben??
Miért van az,hogy ha a pasik megszereznek egy csajt,utána már nem foglalkoznak azzal,hogy meg is tartsák (?)... olyan alapon, hogy a kifogott halat sem kell már etetni...
Lehet,hogy már túl sokat várok el tőle? Úgy érzem,hogy kezd laposodni a kapcsolatunk,hogy ő már nem sok mindent tesz értünk... Elismerem én sem vagyok valami hű de könnyű eset,szeszélyes olykor (szerinte most már mindig) hisztis vagyok... De sztem nem nehéz engem boldoggá tenni... és sztem nem nehéz egy kis apróságot összehozni...
De egyáltalán én miért gondolkozok mindig ilyeneken?? Mondom,hogy nem nekem való ez a szerelem és a kötődés... lehet jobban járna mindenki,ha beköltöznék egy kis vidéki házba és macskákat tenyésztenék...
De,ha csak arra gondolok,hogy Steve többé nem része az életemnek elszorul és kiszárad a torkom... Szóval nem tudom mit csináljak... kimenstruálom magam és átgondolok mindent újra....

U.i: Orgazmust akarooooooooooooooooooooook!!!!

"Szenvedély.Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt." / Született feleségek /

pánikroham...

Mindig is stresszes és ideges típus voltam,de az utóbbi időben ez már nagyon kijött rajtam. Nem értem miért, van mit ennem, van családom, akik szeretnek és mellettem vannak és van egy megértő és szerető barátom, aki minden óhajomra ugrik. A vezetés is megy, 26-án megyek vizsgázni, már forgalomból, az egyetem viszont nagyon nem megy és melózni se tudom hova menjek... :/ Szóval csak ezzel vannak gondok, de nem hiszem, hogy tudat alatt ezeken idegeskednék... Talán a meló...

Valószínű, hogy a fogamzásgátló miatt van, mivel nem gyakori mellékhatásként fel volt sorolva a depresszió és az idegesség is ... és mivel én amúgy is hajlamos vagyok a depresszióra, ezért gondolom jobban előhozta. Egyszerűen nem merek kimenni itthonról, amint el kell mennem valahova, buszra kell ülnöm, kiver a víz, szaporább lesz a légzésem, összeugrik a gyomrom, remegek és alig bírok a lábamon megállni, kerülget a hányás és hasmenés... szóval nem valami kellemes érzés... mondhatni félelmetes. És tudom,hogy ezt agyban kell elintéznem, de nem megy. Próbálok jó és szép dolgokra gondolni, de ez a pánik,félelem erősebb nálam. Néha még halálfélelmem is van... és nem érzem magam biztonságban. Mint pl. most... pedig itthon vagyok. Rettegek attól is, hogy egyedül maradok... holott tudom, hogy nem, mert sokan vannak akik szeretnek és nem hagynának egyedül.
Holnap megyek majd orvoshoz, és tudom, hogy nem megoldás, de remélem ír majd fel nekem vmi dilibogyót, ami majd kicsit helyreráz megint, mert nem fogom ezt sokáig bírni.
Tegnap is mentünk volna kertipartyra, de út közben olyan hisztériás pánikroham tört rám, hogy az borzalmas volt... Szegény Kincsemet is olyan szinten kiborítottam, hogy sírt... miattam, mert felbosszantottam és tehetetlen volt... Iszonyat lelkiismeret furdalásom volt/ van emiatt. Nem akarom, hogy neki rossz legyen és boldogtalan legyen, mint ahogy ő sem szeretné ,hogy én boldogtalan legyek, vagy rossz legyen nekem, tehát emiatt volt egy hatalmas veszekedésünk... Hurrá... :/ De nem tehetek róla, hogy ez most egy ilyen időszak... Mondtam neki is, hogy majd elmúlik, hogy ő is tudja, hogy megyek vele mindenhova... sosem mondtam neki nemet... mindig mentem ha kellett ha nem... Ez meg most SAJNOS így jött ki. :(
De minden veszekedés után jön a békülős szex... 5x békültünk ki. :P
Szeretem nagyon, hogy ilyen türelme és kitartása van felém nézve. És boldog vagyok, hogy ő mellettem van és  tudom,hogy számíthatok rá, mert kitart mellettem jóban... rosszban (ez ilyen esküvőiesküszövegre sikeredett,de ha ez így van :$)

(Ez a szám meg gyönyörűűűűűű *-*)

Reggeli rosszullét...

Ma egy kicsit rosszul voltam...nah jó nagyon de annyira,hogy kb beszélni nem tudtam,mert ha kinyitottam volna a szám,sztem a gyomortartalmam a számon át távozott volna... szóval nem beszéltem hozzá,csak ültünk egymás mellett,ő persze próbált felvidítani és beszélt hozzám... és mivel nem beszéltem hozzá,megijedt és azt kérdezte: "Szakítani akarsz velem? - én ráztam a fejem,hogy nem- Akkor jó,mert ez legyen az utolsó dolog amire gondolsz...nem is, az utolsó utáni,sőt eszedbe se jusson." Én erre elmosolyodtam és rádőltem a vállára. :) Annyira jól esik,hogy Szeret! Én is nagyon nagyon nagyon szeretem őt! *-*

Szerelem...

Basssszuuus,annyira utálok szerelmes lenni... Miért kell nekem annak lennem? Csak elrontok mindent azzal,ha szerelmes vagyok... Az első stádium még jó,mikor tiszta boldog vagyok és nem gondolok másra csak arra,hogy ő van meg én... de aztán jön a második stádium,mikor már minden bosszant... egy lájk valami lány ismerőstől, vagy ,hogy hol van ,mit csinál, mire gondol... az idegesítő hülye kérdéseim!!!Utálom magam,hogy mindent csak túlkomplikálok... hogy minden percben csak attól rettegek,hogy mikor lesz elege ezekből és mikor mondja azt nekem,hogy szia! Miért nem tudok egyszerűen csak szeretni boldogan és nem törődve semmivel?! Mindig jövök a hülye kérdéseimmel, olyan választ várva ami nekem jól esik,de kierőltetem belőle... az már nem szívből jön! -.-" És már megint változtatni akarok magamon, és bebeszélem magamnak,hogy ez így nem lesz,hogy én szar vagyok.... klinikai esetnek érzem magam... Miért nem tudok én lenni az a kedves,megértő és nyugodt bnő, aki korábban voltam mikor együtt voltunk?!?! Folyton megjegyzéseket teszek neki a nem létező szeretőiről, és hogy biztos ezt csinálta meg azt csinálta... holott szegényke,biztos csak a szobájában ül,gitározik, vagy az új telefonját babrálja, vagy egyéb mást csinál. Én meg komplikálok, túldramatizálok és rosszul vagyok magamtól... de ha én rosszul vagyok magamtól,hogy várjam el,hogy ő élvezze a társaságomat? Egyszerűen csak jól kellene éreznem magam vele... ennyi!! -.-" De lehet ,nekem nem lenne szabad szerelmesnek lenni...
De ha most feladom,akkor mi értelme volt megküzdenem a szerelméért? Semmi... Így hát nem adom fel,és megteszek mindent azért ,hogy olyan legyek mint régen... az a bohókás,cserfes kis csaj,akibe beleszeretett... (L)

(Ez az idézet csak megtetszett:: "Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni." Vavyan Fable)

Ilyen nap.

Voltam ma vezetni és annyira jó volt,igaz a végén nagyon benéztem egy dolgot,azért az oktató ideges is lett,mivel vizsgán az tuti bukó,és egész óra alatt tök szabályosan és szépen mentem,és a végére csesztem el... Szóval gáz! De holnap is megyek,majd még jobban odafigyelek... bár sztem igen,erős figyelem zavarom van,de azért megpróbálok mindent beleadni! :) Szóval jó volt!
Azt hiszem vége a nagyom emos időszakomnak... legalább is úgy érzem,hogy most leginkább a jóval tudnám jellemezni a hangulatomat. :)
Steve mostanában elég furán viselkedik,olyan zárkózott lett felém, és úgy érzem,hogy nem mond el nekem dolgokat,de lehet, hogy csak be beszélem magamnak és valójában minden szép és jó, és ő meg csak fáradt a meló miatt! Azt vettem észre, hogy leginkább csak akkor mondja, hogy Szeret, mikor több ember van körülöttünk,meg mikor jó kedve van... vagy én már nem tudom... de végül is vele is minden jó...
Az egyetemet meg hagyom a picsába, legalább is azt a szakot amin most vagyok mindenképpen, mert nagyon nem megy és átjelentkezem egy másik szakra ami talán jobban be fog jönni,meg elkezdek a rendezvényszervezés irányába menni. Már találtam is egy céget itt,ahova majd elmegyek és megkérdeznem nem e kell nekik ember,ha csak ilyen aprólékos munkára még akkor is,csak ott legyek,mert nagyon érdekel a rendezvényszervezés... Aztán beszélgettem egy fotós ismerősömmel -mivel a fotózás is nagyon érdekel -,aki mondta ,hogy megtanít mindenre, ilyen kis fortélyokra meg ilyenek! Szóval beindítom az életem. Tegnap mikor Steve-nek daráltam el így a dolgokat,nem nagyon örült neki, leginkább tök közömbösen állt a dologhoz,de mondtam neki,hogy kell,hogy támogasson és mögöttem álljon. De nem igazán reagált erre semmit.
Néha eszembe jutnak a régebbi dolgok, mármint mikor még az elején voltunk. Annyira jó volt minden... szinte égett a vágytól,hogy velem lehessen, most meg mint ha ez a láng kicsit elapadt volna. Hiányzik egy kicsit a romantika is,nem mindig kell,hogy legyen,csak néha,nagyon ritkán... de nincs. De nem panaszkodom és nem mondom,mert nem akarom lelőni a poént. :)
Ahhhj és miért érzem állandóan úgy,hogy Steve-nek van egy másik lány... basszus,utálom magam... Én mondjuk már úgy vagyok ezzel, hogy ha meg is csal, akkor úgy se fogom megtudni, ha csak nem mondja el...de akkor ajtó. Ha meg nem mondja el,akkor is velem maradna,nem azzal akivel csalna. Szóval ennyi, vagy vmi ilyesmi. De természetesen nem akarom,hogy legyen más lány... én akarok lenni az egyetlen számára.Igazából már annyira megszerettem,hogy már félek elveszíteni!Nem igazán szeretném,hogy ez megtörténjen,de nem gondolok rá és akkor jó. Ő szeret én szeretem. Ennyi. Nem is kell több!
Tudom, Én vagyok a hülye most... De kialszom.
Elég borongós az idő...

(Igen tudom,Alkonyat meg Új Hold,de én imádom :P és ez a szám gyönyörű.)

U.i: Üzenet a Szerelmemnek! : "Én férjül veszlek,férjül ha mondom!!!!" Szeretleeeek!!!!