:/

Ez már kezd bebizonyosodni...az életem nem tart semerre sem... talán az idegosztály felé...

.

Egy érzés kering folyamatosan bennem... nem akarom elveszíteni.

Kérdések...

Miért van az,hogy ha sokat vagy együtt azzal akit szeretsz,egy idő után lappangani kezd a nemi életetek? Hogy régebben nem volt baj,hogy majdnem minden nap együtt voltatok,most meg már mondani kell,hogy 5 napot egyhuzamban együtt voltunk?! Miért van,hogy már rosszul esik,ha nincs mindig orgazmusom, ha lefekszünk egymással ,ő elmegy... én nem... én még huncutkodnék, ő meg elalszik? :O Ilyenkor olyan furcsa érzés fog el... mintha ki lettem volna használva... Korábban ez nem nagyon érdekelt... de mostanában már zavar... Talán megint össze kellene vesznünk,hogy annyit szexeljünk ,mint régebben??
Miért van az,hogy ha a pasik megszereznek egy csajt,utána már nem foglalkoznak azzal,hogy meg is tartsák (?)... olyan alapon, hogy a kifogott halat sem kell már etetni...
Lehet,hogy már túl sokat várok el tőle? Úgy érzem,hogy kezd laposodni a kapcsolatunk,hogy ő már nem sok mindent tesz értünk... Elismerem én sem vagyok valami hű de könnyű eset,szeszélyes olykor (szerinte most már mindig) hisztis vagyok... De sztem nem nehéz engem boldoggá tenni... és sztem nem nehéz egy kis apróságot összehozni...
De egyáltalán én miért gondolkozok mindig ilyeneken?? Mondom,hogy nem nekem való ez a szerelem és a kötődés... lehet jobban járna mindenki,ha beköltöznék egy kis vidéki házba és macskákat tenyésztenék...
De,ha csak arra gondolok,hogy Steve többé nem része az életemnek elszorul és kiszárad a torkom... Szóval nem tudom mit csináljak... kimenstruálom magam és átgondolok mindent újra....

U.i: Orgazmust akarooooooooooooooooooooook!!!!

"Szenvedély.Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt." / Született feleségek /

pánikroham...

Mindig is stresszes és ideges típus voltam,de az utóbbi időben ez már nagyon kijött rajtam. Nem értem miért, van mit ennem, van családom, akik szeretnek és mellettem vannak és van egy megértő és szerető barátom, aki minden óhajomra ugrik. A vezetés is megy, 26-án megyek vizsgázni, már forgalomból, az egyetem viszont nagyon nem megy és melózni se tudom hova menjek... :/ Szóval csak ezzel vannak gondok, de nem hiszem, hogy tudat alatt ezeken idegeskednék... Talán a meló...

Valószínű, hogy a fogamzásgátló miatt van, mivel nem gyakori mellékhatásként fel volt sorolva a depresszió és az idegesség is ... és mivel én amúgy is hajlamos vagyok a depresszióra, ezért gondolom jobban előhozta. Egyszerűen nem merek kimenni itthonról, amint el kell mennem valahova, buszra kell ülnöm, kiver a víz, szaporább lesz a légzésem, összeugrik a gyomrom, remegek és alig bírok a lábamon megállni, kerülget a hányás és hasmenés... szóval nem valami kellemes érzés... mondhatni félelmetes. És tudom,hogy ezt agyban kell elintéznem, de nem megy. Próbálok jó és szép dolgokra gondolni, de ez a pánik,félelem erősebb nálam. Néha még halálfélelmem is van... és nem érzem magam biztonságban. Mint pl. most... pedig itthon vagyok. Rettegek attól is, hogy egyedül maradok... holott tudom, hogy nem, mert sokan vannak akik szeretnek és nem hagynának egyedül.
Holnap megyek majd orvoshoz, és tudom, hogy nem megoldás, de remélem ír majd fel nekem vmi dilibogyót, ami majd kicsit helyreráz megint, mert nem fogom ezt sokáig bírni.
Tegnap is mentünk volna kertipartyra, de út közben olyan hisztériás pánikroham tört rám, hogy az borzalmas volt... Szegény Kincsemet is olyan szinten kiborítottam, hogy sírt... miattam, mert felbosszantottam és tehetetlen volt... Iszonyat lelkiismeret furdalásom volt/ van emiatt. Nem akarom, hogy neki rossz legyen és boldogtalan legyen, mint ahogy ő sem szeretné ,hogy én boldogtalan legyek, vagy rossz legyen nekem, tehát emiatt volt egy hatalmas veszekedésünk... Hurrá... :/ De nem tehetek róla, hogy ez most egy ilyen időszak... Mondtam neki is, hogy majd elmúlik, hogy ő is tudja, hogy megyek vele mindenhova... sosem mondtam neki nemet... mindig mentem ha kellett ha nem... Ez meg most SAJNOS így jött ki. :(
De minden veszekedés után jön a békülős szex... 5x békültünk ki. :P
Szeretem nagyon, hogy ilyen türelme és kitartása van felém nézve. És boldog vagyok, hogy ő mellettem van és  tudom,hogy számíthatok rá, mert kitart mellettem jóban... rosszban (ez ilyen esküvőiesküszövegre sikeredett,de ha ez így van :$)

(Ez a szám meg gyönyörűűűűűű *-*)

Reggeli rosszullét...

Ma egy kicsit rosszul voltam...nah jó nagyon de annyira,hogy kb beszélni nem tudtam,mert ha kinyitottam volna a szám,sztem a gyomortartalmam a számon át távozott volna... szóval nem beszéltem hozzá,csak ültünk egymás mellett,ő persze próbált felvidítani és beszélt hozzám... és mivel nem beszéltem hozzá,megijedt és azt kérdezte: "Szakítani akarsz velem? - én ráztam a fejem,hogy nem- Akkor jó,mert ez legyen az utolsó dolog amire gondolsz...nem is, az utolsó utáni,sőt eszedbe se jusson." Én erre elmosolyodtam és rádőltem a vállára. :) Annyira jól esik,hogy Szeret! Én is nagyon nagyon nagyon szeretem őt! *-*

Szerelem...

Basssszuuus,annyira utálok szerelmes lenni... Miért kell nekem annak lennem? Csak elrontok mindent azzal,ha szerelmes vagyok... Az első stádium még jó,mikor tiszta boldog vagyok és nem gondolok másra csak arra,hogy ő van meg én... de aztán jön a második stádium,mikor már minden bosszant... egy lájk valami lány ismerőstől, vagy ,hogy hol van ,mit csinál, mire gondol... az idegesítő hülye kérdéseim!!!Utálom magam,hogy mindent csak túlkomplikálok... hogy minden percben csak attól rettegek,hogy mikor lesz elege ezekből és mikor mondja azt nekem,hogy szia! Miért nem tudok egyszerűen csak szeretni boldogan és nem törődve semmivel?! Mindig jövök a hülye kérdéseimmel, olyan választ várva ami nekem jól esik,de kierőltetem belőle... az már nem szívből jön! -.-" És már megint változtatni akarok magamon, és bebeszélem magamnak,hogy ez így nem lesz,hogy én szar vagyok.... klinikai esetnek érzem magam... Miért nem tudok én lenni az a kedves,megértő és nyugodt bnő, aki korábban voltam mikor együtt voltunk?!?! Folyton megjegyzéseket teszek neki a nem létező szeretőiről, és hogy biztos ezt csinálta meg azt csinálta... holott szegényke,biztos csak a szobájában ül,gitározik, vagy az új telefonját babrálja, vagy egyéb mást csinál. Én meg komplikálok, túldramatizálok és rosszul vagyok magamtól... de ha én rosszul vagyok magamtól,hogy várjam el,hogy ő élvezze a társaságomat? Egyszerűen csak jól kellene éreznem magam vele... ennyi!! -.-" De lehet ,nekem nem lenne szabad szerelmesnek lenni...
De ha most feladom,akkor mi értelme volt megküzdenem a szerelméért? Semmi... Így hát nem adom fel,és megteszek mindent azért ,hogy olyan legyek mint régen... az a bohókás,cserfes kis csaj,akibe beleszeretett... (L)

(Ez az idézet csak megtetszett:: "Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni." Vavyan Fable)

Ilyen nap.

Voltam ma vezetni és annyira jó volt,igaz a végén nagyon benéztem egy dolgot,azért az oktató ideges is lett,mivel vizsgán az tuti bukó,és egész óra alatt tök szabályosan és szépen mentem,és a végére csesztem el... Szóval gáz! De holnap is megyek,majd még jobban odafigyelek... bár sztem igen,erős figyelem zavarom van,de azért megpróbálok mindent beleadni! :) Szóval jó volt!
Azt hiszem vége a nagyom emos időszakomnak... legalább is úgy érzem,hogy most leginkább a jóval tudnám jellemezni a hangulatomat. :)
Steve mostanában elég furán viselkedik,olyan zárkózott lett felém, és úgy érzem,hogy nem mond el nekem dolgokat,de lehet, hogy csak be beszélem magamnak és valójában minden szép és jó, és ő meg csak fáradt a meló miatt! Azt vettem észre, hogy leginkább csak akkor mondja, hogy Szeret, mikor több ember van körülöttünk,meg mikor jó kedve van... vagy én már nem tudom... de végül is vele is minden jó...
Az egyetemet meg hagyom a picsába, legalább is azt a szakot amin most vagyok mindenképpen, mert nagyon nem megy és átjelentkezem egy másik szakra ami talán jobban be fog jönni,meg elkezdek a rendezvényszervezés irányába menni. Már találtam is egy céget itt,ahova majd elmegyek és megkérdeznem nem e kell nekik ember,ha csak ilyen aprólékos munkára még akkor is,csak ott legyek,mert nagyon érdekel a rendezvényszervezés... Aztán beszélgettem egy fotós ismerősömmel -mivel a fotózás is nagyon érdekel -,aki mondta ,hogy megtanít mindenre, ilyen kis fortélyokra meg ilyenek! Szóval beindítom az életem. Tegnap mikor Steve-nek daráltam el így a dolgokat,nem nagyon örült neki, leginkább tök közömbösen állt a dologhoz,de mondtam neki,hogy kell,hogy támogasson és mögöttem álljon. De nem igazán reagált erre semmit.
Néha eszembe jutnak a régebbi dolgok, mármint mikor még az elején voltunk. Annyira jó volt minden... szinte égett a vágytól,hogy velem lehessen, most meg mint ha ez a láng kicsit elapadt volna. Hiányzik egy kicsit a romantika is,nem mindig kell,hogy legyen,csak néha,nagyon ritkán... de nincs. De nem panaszkodom és nem mondom,mert nem akarom lelőni a poént. :)
Ahhhj és miért érzem állandóan úgy,hogy Steve-nek van egy másik lány... basszus,utálom magam... Én mondjuk már úgy vagyok ezzel, hogy ha meg is csal, akkor úgy se fogom megtudni, ha csak nem mondja el...de akkor ajtó. Ha meg nem mondja el,akkor is velem maradna,nem azzal akivel csalna. Szóval ennyi, vagy vmi ilyesmi. De természetesen nem akarom,hogy legyen más lány... én akarok lenni az egyetlen számára.Igazából már annyira megszerettem,hogy már félek elveszíteni!Nem igazán szeretném,hogy ez megtörténjen,de nem gondolok rá és akkor jó. Ő szeret én szeretem. Ennyi. Nem is kell több!
Tudom, Én vagyok a hülye most... De kialszom.
Elég borongós az idő...

(Igen tudom,Alkonyat meg Új Hold,de én imádom :P és ez a szám gyönyörű.)

U.i: Üzenet a Szerelmemnek! : "Én férjül veszlek,férjül ha mondom!!!!" Szeretleeeek!!!!

Haj...

ez milyen már... "meg nem is a külsőd miatt szeretlek ^^, " Lehet én vagyok túl érzékeny,de ez nekem rosszul esett... Sajnálom,hogy nem elégítem ki külsőleg a tökéletes lány igényét számára...de én így nézek ki ahogy és sztem nagyon nem is fog változni rajtam semmi,max az alakom,a hajam hossza és színe... És most eltört nálam a mécses... ez igen is rosszul esik... és félek,hogy elveszítem... -.-"  Viszont oké,jól is esik...mert van az a sablon duma,hogy nem a külső a lényeg,blablabla... de akkor is ... és örülök,hogy a személyiségemet szereti meg minden,de akkor is ...egyszer szeretném tőle azt hallani,hogy hmm,de szexi vagy,vagy dögös... áááhh,most ez ilyen összecsapott lett,mert itt pityizek,és nem tudom összeszedni a gondolataimat és siratom a ma levágott hajamat...