Pesszimista, vagy optimista?

Nem sokára megyek a kozmetikushoz és végre a dzsungel szemöldököm a múlté lesz... De annyira rossz,hogy csak a szomszéd utcába kell mennem,de a hasam már megint görcsbe van. Nem lesz ez így jó,ez a pánikszerű érzés lassan felőröl, és nem tudok ellene mit tenni. Ennyire gyenge lennék? Ennyire nem tudok uralkodni a saját testemen, az agyamon? Úgy érzem,hogy a kicsi lelkem (kicsi én) valahol az agyam egyik sötét sarkában gubbaszt  és a gonosz agyam terrorban tartja, miközben uralja a testemet. Nem jó érzés. Annyira gyenge vagyok. Utálom ezeket a pánikrohamokat, a félelmet már lassan mindentől. Már lassan azt is bebeszélem magamnak,hogy tudathasadásos vagyok... mert tudatában vagyok ugyan, hogy beszélgetek más emberekkel és mutatom nekik,hogy jó a kedvem és nincsen semmi baj,de belül ordítok és félek. Lehet, hogy valójában sosem voltam önmagam... lehet,hogy igaza van barátnőmnek és csak megjátszom magam. Mert valójában ki vagyok én? Ahogy mások látnak: egy vidám, megértő, segítőkész és nyafis csaj. (Gondolom én.) És ahogy én látom magamat belülről kifelé nézve: egy megtört ,megkeseredett, szomorú csaj, aki fél az új és váratlan dolgoktól.
Lehet,hogy eddig csak azért voltam vidám, mert mások ezt látták és én meg akartam nekik felelni. Talán, ha az igazi énemet látták volna nem barátkoztak volna velem. Mert hát ki barátkozna egy megtört, szomorú lánnyal. De én szeretek másokat felvidítani ,bohóckodni... szeretem látni ,ahogy másokat felvidítok és nevetnek azon amit csinálok, vagy épp mondok. És szeretek vidám lenni ... de a hangulat ami nagy részt ural engem, az a melankólia.
Valamelyik nap megnéztem az Alíz, csodaországban c. filmet és abba hangzott el többször is,hogy a legkiválóbbak kicsit mind őrültek. Ezt pozitívumként fogom fel. :) Talán jó, hogy egy kicsit dilis vagyok. De nem, én nem őrült vagyok, csak beteg... de anyának és apának nem mondhatom ,mert apa mindig kiabál velem, hogy ez hülyeség és minden agyban dől el, és ez igaz is... de nekem egyedül nem megy. Mi van, ha csak segítséggel tudom megoldani ezt a dolgot? Hallani sem akarnak ezekről... Talán ezért érzem néha azt is,hogy egyedül vagyok... pedig tudom ,hogy nem... nem tudom...
Leszek én még jól ebben az életben? Olyan elveszettnek érzem magam... Ki vagyok, mi vagyok ,mi a célom, miért létezem, miért olyan nehéz minden?
Próbálok pozitív lenni ...de nem megy. Gyenge vagyok... pedig ki tudja mi rejlik bennem... csak kevés az idő és a lehetőség... (meg a pénz :/)
Ez a dal lehet kicsit ironikus lesz most ide... de... Good Life ^^,

Hétvégén a hegyekben :)

"Ha a falusiak nem szarnának a városiak nem ennének." By Mamikám :D

Ez a hétvége nem volt semmi! Komlóskán voltunk a nagymamámnál,ahol se térerő, se internet,se semmi nincs...magyarán szólva teljesen el van zárva a külvilágtól. Zemplén gyöngyszemének is szokták nevezni Komlóskát. De meg is értem. Annyira jó volt most ott lenni,hogy az valami hihetetlen. És egyáltalán nem hiányzott ez a "városi" nyüzsgés ,az internet és a telefon se hiányzott. Jó volt így elszigetelve lenni.

Komlóska <3

Mikor megérkeztünk Zoli (Dóra,most már ex pasija.), Dóra (az egyik legjobb bnőm), Steve és én,egyből pálinkával kínált minket keresztapám,de leginkább a fiúkat,mert mi Dórával nem akartunk pálinkázni. De azért minket se kellett félteni alkohol terén. :) Szóval egész nap iszogattunk, úszkáltunk a jó kis medencébe este. És sokat nevettünk. Én mikor már meguntam a kinti fürdőzést bementem mamához,hogy lezuhanyozzak,mikor Steve utánam jött,már enyhén pityókás állapotba és nem hagyott békén... odanyomott a falhoz és szexeltünk ... de alig fértünk el abba a kis zuhanyzóba. :D De aaahh...annyira jól esett,hogy így akart.Bár, amikor részeg mindig ilyen kis heves. :D Csak aztán nagyim ránk kopogott,hogy hagyjunk a többieknek is meleg vizet. :) Aztán kimentünk és mivel csak mi voltunk a házban, lefeküdtünk az ágyra és folytattuk tovább amit a zuhany alatt nem tudtunk befejezni,de mire belém hatolt volna Steve ,Dóra jött be az ajtón,úgy hogy gyorsan visszaszaladtunk a fürdőbe felöltözni. :D Aztán Dóra is lezuhanyzott, mind a ketten felöltöztünk, majd lementünk a Gombába (kocsma) ,ahol a többiek sört ittak én meg, mivel már éreztem,hogy nem kell több alkohol a szervezetemnek baracklevet ittam és egy jégkrémet is ettem. :) Mire kiértem az ajtón láttam,hogy Steve az asztalon fekszik... de azért a sör már ott volt előtte. A többiek még fel akartak menni a Vadvirágba (szintén kocsma) ,de én már fáradt voltam és annak se örültem volna,ha Steve még többet iszik. Szóval mondtam,hogy mi visszamegyünk mamához aludni... Persze unokatestvérem ott hepciáskodott nekem,hogy én ilyen meg olyan vagyok,hogy nem akarok menni.... De kiálltam a döntésem mellet és nemet mondtam... Szegény Dóráékat elcipelték,holott Dórának se sok kedve volt... viszont Zolinak annál inkább. Szóval mi sétáltunk visszafelé és beszélgettünk, mikor vissza értünk mamához még ettem egy szelet kenyeret és Steve is. Aztán átöltöztünk mind a ketten pizsibe és lefeküdtünk aludni, ez olyan fél tizenkettőkor volt. De én még nem voltam álmos,mivel eléggé forgott velem a világ. :D Szóval én még mamával beszélgettem mindenféléről ,és aggódtam Dóráék miatt is... mert tudni kell,hogy unokatestvéremnek bejött Dóra és gondoltam,ha Feri meg Zoli egymásnak esnek ott kőkövön nem marad... Miközben beszélgettem mamával az alkohol hatására eléggé felkavarodott a gyomrom, szóval kimentem boázni ...xD Majd olyan hajnali kettőkor megjött Dóra és kérdeztem ,hogy mizu... és mondta,hogy összevesztek Zolival és ott alszik kint... szóval kimentem és láttam ,hogy Zoli ott fekszik keresztapámék feljáróján a betonon... Feri felkaparta és becipeltük mamához,miközben unokahugom szintén boázott valahol fent a kertben ... :D Aztán még vagy fél négyig beszélgettünk mamával... majd lefeküdtünk aludni. Fél perc csend után annyit hallunk,hogy CSOBB :D ... mivel unokabátyám beleugrott részegen a medencébe... :D vicces volt. Az egész éjszaka egy nagy vicc volt :D Én minden esetre nagyon jól éreztem magam,de a többiektől se hallottam panaszt. :D
Röviden- tömören ennyi volt a hétvége. :) Pusszantáááás. :D

Sz.A.R.

Ezt a szar pocsék napot...
De talán még a tegnappal kezdődött... Steve elment inni a régi ismerőseivel, ahol is 15 éves kis picsák odaültek hozzájuk és tették- vették ott magukat (gondolom én,mivel nem voltam ott) aztán ma már be is jelölték őket FB-on...
Én nem értem ezeket a mai lányokat... Bevallom őszintén én talán még 14 éves koromban is a babáimmal játszottam és a meséket csilligó szemmel néztem (még ma is :P). Ma meg, 14 évesen már gáz ,ha még nem keféltetted meg magad 20 pasival és nem hánytad szét magad részegen valamelyik szórakozóhelyen! Komolyan mondom örülök,hogy én nem a 90-es évek elején születtem, ha nem még a 80-as években. Örülök,hogy 17 évesen volt az első komolyabb kapcsolatom és akkor is vesztettem el a szüzességem, azzal az emberrel akit,akkor az igazinak hittem, és szerelemből ... nem pedig részegen, valamelyik szórakozóhely budijában... és örülök,hogy 23 éves létemre nem azt mondom az ismerőseimnek (ha megkérdezik) és az aktuális partneremnek,hogy 20 pasival dugtam... hanem jóval kevesebbet tudok mondani és ezért nem szégyenlem magam... Annyira fel tudnak bosszantani ezek a dolgok...
Az én gyerekem, ha eljutok odáig... 15 éves koráig, hírből se fogja ismerni a kocsmákat... és az alkoholt.
De vissza térve a mai napomra... mióta hazajött Steve, olyan rideg és fura... nem tudom miért ilyen... vagy ki volt rá ilyen hatással... de nem jó, és ilyenkor mindig azon gondolkozom, hogy vajon ő min gondolkozhat... Tény,hogy női mivoltom által mindent túlkomplikálok... de akkor is. Nem szeretném elveszíteni, mert már ő az az ember aki mellett megtaláltam a békét... Igaz néha nem ért meg... de bonyolult egy lélek vagyok...sajnos.
Szóval ma egész nap csak civakodtunk és kiabáltam vele... meg minden... és tudom, hogy olykor... vagy lehet,hogy mindig szar barátnő vagyok... de egyet soha nem cáfolhat meg SENKI, hogy én ŐT ,teljes és tiszta szívemből szeretem!