Szex után... :P

"Minden pillanat kincs,amíg rajtam vagy!" <3
Ezt mondta az én Drágám,miután elpanaszoltam neki,hogy mennyire utálok utána elélvezni...de nem gáz... legalább volt orgazmusom ;P ... és ez nagy szó,mert én elég neheze jutok el a mennyekbe! És azt az édes mondatot,pedig erre a megnyilvánulásomra mondta: "Biztos nem élvezed,hogy én rajtad vacakolok,mikor te már rég elélveztél..." Hát igen! :D

Jelige: Hisztis Nimfomán vagyok!

Létezik olyan,hogy állandóan kívánom a pasim? Velem van a baj, mert folyamatosan érezni akarom őt? Hogy mindegy ,hogy hol vagyunk,mit csinálunk,csak érintsem ,érezzem őt? Állandóan érezni akarom,ahogy meleg teste vonaglik alattam ,felettem vagy mögöttem! Elég csak ránéznem és máris bevillannak a képek, a hangok,az érzések... Ahogy mozog, ahogy sóhajtozik, ahogy a csípője ritmusosan mozog a lábaim találkozásánál... Ha folyton ilyenek jutnak eszembe,nem csoda, hogy állandóan kívánom őt. De annyira tökéletes számomra. Ahogy délelőtt itt aludt... a háta vonala, a két karjának ívei, az egyenletes lélegzetvételei elegek voltak ahhoz,hogy nekem beinduljon a kisfilm az agyamban...
De visszatérve... annyira tökéletes számomra... Kívül- belül (igaz vannak kisebb hibái,de senki nem tökéletes... még én sem :D ) ,ahogy van! Egyszerűen imádom.És mikor mellettem van, a közelemben... akkor nem tudom visszafogni magam. Félek, ezzel fogom őt a sírba vinni. De vele akarok ... vagy is szeretnék maradni, míg a kezem és az arcom ráncba nem borul és a visszér elborítja a lábaimat... Fogni szeretném a kezét és mellette maradni örökkön- örökké,jóban -rosszban... mindenhogy. Mert megérdemlem és ő is!
Talán azért is akarok vele mindig szeretkezni... áhh,hülyeség... testileg is és lelkileg is vonzódom hozzá,mint állat! Ő a mágnesem! <3
Csak néha hiányzik a vad tűz az együttléteinkből... Steve szerint az érzelem kiöli azt ami az érzelemmentes szexben benne volt.... vagy valami ilyesmi...
Mi van? (Mentségemre: szex közben mondta ezt nekem, szóval olyankor nem nagyon figyelek :D)
Szóval ezt nem nagyon értettem... de valószínű,már azért nem szexelünk már olyan durván,mert a gyengéd érzelmek megtámadták a vad szexeeet! :D Vagy valami ilyesmi!
De aaaaahhh, valamelyik nap olyan jóóót szexeltünk a kádban... az az igazi állati... nem is ,az állati szex az korábban volt amikor elkezdtük a fürdőkádban és a szobám ágyában fejeztük be... nah az állati volt... ott volt harapás,karmolás,markolás,szorítás... áhh... szóval tudunk mi még vad dolgokat alkotni. Nah,nem erre akartam kitérni, hanem a múltkor a fürdőkádban annyira jót szexeltünk.
Játszani akartam vele,hogy kicsit magamba engedem,aztán eltolom magamtól, majd egy kis kézimunka,meg szájmunka... aztán megint be egy kicsit és megint eltolom magamtól... de nem engedte,hogy eltoljam magamtól,annyira ölelt és szorított és nem engedett... Ahh, annyira érződött a szenvedély, az az akaratos, birtoklási vágy és az erő. Annyira elsöprő volt és csodálatos érzés volt, hogy még felidézve is eszméletlen! Akkor ott annyira éreztem,hogy akar engem,hogy bennem akar lenni,hogy nem akar elengedni SOHA. Csodálatos érzés volt!
Hát ilyen alkotások után,inkább nem is csodálkozom,hogy mindig kívánom őt! Szóval azért büszke vagyok magunkra. :)
Forever szex!!!

Most úgy érzem magam mint egy pasi,csak csajban...állandóan a szexen jár az eszem,csak még problémázok is rajta! :D

Döbbenet

Ma döbbentem rá ,hogy én mennyi mindent elnéztem Steve-nek... és annyit nem érdemlek meg, hogy egy kicsivel is romantikusabb legyen?? Mert szerintem nagyon is megérdemlem...
Ott volt a Hófehérkés dolog, az olyan "fehér vagy és vékony", meg a "remélem nem zavart a buszos téma" mire Hófehérkének csak annyi volt a válasza ,hogy "migirimigirimigiri" ... aki szokta nézni a Family Guy-t az tudja, hogy ezt Kegmayer szokta mondani, ha akció van... -.-" Szóval lehetséges,hogy még össze se jöttünk már "megcsalt"?!?! A másik amit elnéztem neki ,a Bettis dolog, hogy azért kért tőlem egy hét haladékot, hogy még hát ha helyre tudja hozni a kettőjük kapcsolatát,csak Betti meglátta,hogy ki van szívva Steve nyaka és soha többé nem akarta látni... Steve-nek meg a védőbeszéde ,hogy "bocsi,kiborultam" . Hát köszönöm szépen. Ezek most mind kitörtek belőlem... Nem tudom mit kezdjek... Szívem szerint írnék Hófehérkének egy levelet és rákérdeznék,hogy konkrétan mi volt és ,hogy számítok az őszinteségére... de ha ki is derül valami,mit kezdjek vele? Jól Steve orra alá dörgölöm, aztán puncsolhat míg meg nem halunk? Nem tudom... De miért nem lehet normálisan megbeszélni vele az ilyeneket?? Amik nekem fájnak... ő meg ne beszéljünk ezekről a hülyeségekről... És ha nem beszéljük meg ezeket ,akkor újra és újra elő felszínre fognak törni belőlem ezek a dolgok és csak én fogok lelkileg sérülni. :/
Megbízom én benne... vagy valami hasonló,de akkor is fáj. 

Fuck Yeah!

... meg kell,hogy mondjam rettentően dühös vagyok mikor Életem legjobb része a volt nőjénél lájkol minden baromságot és ír kommenteket és lájkol képeket. Nagyon bosszantó és még csak a képére se tudom hányni,mert akkor én leszek a féltékeny hisztis barátnő... Bassza meg! :/
Hjahh...és az állapotom már lassan kritikán aluli. Csókoloooom!

Én?

Hova tűnt az a lány aki régen voltam? Hol van az az életvidám, mindennek örülni tudó, mindig mászkáló lány ,aki voltam? Miért streszelek rá minden kils apró dologra? Félek... olyan félelem tör néha rám,hogy nem tudom magam lenyugtatni... sehogy sem! Ez a félelem beleissza magát az agyamba és a lelkembe, és még az az enyhe kis gyógyszer se tud rajtam néha segíteni,amit szedek,hogy elinduljak felfelé... és ne még lejjebb csússzak. Nem értem... belenézek a tükörbe és néha megijedek attól amit látok. Egy szürke, búskomor lányt látok... Már régen rájöttem, hogy depressziós vagyok. De mikor fog ez elmúlni? Mikor leszek újra önmagam? És ne gondolja senki azt, hogy nem próbálkozom, hogy jobban legyek. Igen is, minden reggel mikor felkelek "harcolok" az agyammal, próbálok pozitív dolgokra gondolni... ez néha sikerül és néha nem. Próbálom lefoglalni az agyam, mindenféle dologgal.... de félek és rettegek attól,hogy soha nem fog ez elmúlni nálam. Persze ilyen nincs... el KELL majd valamikor múlnia! Olyan nincs, hogy életem végéig ilyen pánikszerűen kell éljek! Remegek és félek mindentől! Hiányoznak a barátaim, akiket már lassan két hónapja nem láttam... de nem merek kimozdulni itthonról. Félek az újabb pánikrohamtól. Pedig olyan nagy szükségem lenne rájuk...
Ma is megyünk moziba... még nem tudom mi lesz... de rettegek. Próbálom majd magam lenyugtatni... azt mondogatom magamnak, hogy jó lesz, majd meglátom! Nem lesz semmi baj! Elmegyünk moziba Steve.vel  és a hugommal és jól fogjuk magunkat érezni! Így lesz,mert így KELL lennie!