Bölcsességfog.

Már tegnap óta fáj az állkapcsom. Remek. Valószínűleg a rendellenesen növő bölcsességfogaim rosszalkodnak valahol az ínyem és az arccsontom között. Az is valószínű, hogy ki fogják műteni, mind a négyet. Nem mondom azt, hogy nem vagyok beszarva... (csak, hogy nőiesen fejezzem ki magam). Akkor hazudnék.
Még szerencse, hogy a szobácskánk készül és hamarosan, lesz egy naaagy szobánk, új bútorokkal, új kinézettel. Szóval jó lesz.
Egyébként Sztív mondta, hogy eljön majd velem... de ettől még nem lettem nyugodtabb. De legalább mellettem lesz. Szereteeem nagyon. Meg félek nagyon.
Nyüf. :/

Érzelmi temető.

Olyan fura érzések kavarognak bennem... Nem tudom eldönteni, hogy mik. Félelem. Unottság. Tenni akarás. Zavarodottság. Egyszerre annyi mindent szeretnék csinálni, de nem tudom őket egyszerre megcsinálni. Tudom, csak szépen sorba... egyenként kell megoldani a gondokat, dolgokat.
Sztívvel is olyan furcsa érzéseim vannak. Mintha már nem szeretne... mint ha már nem lennék olyan fontos a számára... mint ha már nem is élvezné velem a szexet. Olyan, mint ha már unott lenne velem kapcsolatba. Úgy érzem már nem fektet annyi energiát ebbe a kapcsolatba, mint sok más dologba. Annyira elveszni látom a dolgokat... annyira nagyon.
De tudom, hogy ezek az érzések el fognak múlni, de akkor is. Utálom ezt.
Belül ordítok. És meg akarom változtatni a dolgokat. De nem megy. Annyira tehetetlen vagyok és gyűlölök tehetetlen lenni. Meg akarom változtatni Sztívet is... de nem tudom elmondani neki ami bennem van. Amit érzek. Hogy legyen figyelmesebb, érzelmesebb... mert kb. egy érzelmi temetővel járok. És nem panaszkodni akarok... csak érezni akarom, hogy én vagyok számára AZ a lány. Akit imád, akit a nap minden percében széttépne, magáévá tenne, szeretné, akarná. Egyszerűen csak wáááh. Még leírni se tudom, hogy mi van bennem. Csak érezni akarom, hogy én vagyok számára a legeslegeslegeslegfontosabb ember, személy... NŐ a világon. De ha nem is mindig. Csak néha. De annyira nem érzek... semmit.

Kocc...

A tegnapi nap tökéletes folytatása volt a mai... Mikor jöttünk haza munkából anyával...én tolattam ki az udvarból... és sikeresen beletolattam anya főnökének lökhárítójába... Klassz... szerencsére nem történt semmi baj... de akkor is. Tegnap az élettől, ma a vezetéstől ment el a kedvem. De az egész napom ilyen béna volt. Én voltam egész nap béna!!! Nem hiszem el.... Még csodálkoznak az emberek, hogy pesszimista vagyok.
Nem tudom elég lesz e... de kárpótlásul vettem a főnöknőnek egy doboz bonbont...
Hja,de a reakciója... Kacagva ezt mondta: -Jajj, te csaj!
Végül is...csak a rendszámtábla horpadt be egy kicsit...

SOOOOKKKKKKK :'(

Ezt úgy érzem mindenképpen ki kell írnom magamból... Ez egy lelki sokkk volt számomra. Azt hittem ilyen az apám házában soha nem fog előfordulni, de rá kellene már jönnöm, hogy semmin nem kéne meglepődnöm.
Előzmények: Az egyik legjobb barátnőm, Kitti összejött (a most már biztos ,hogy idegbeteg) unokatestvéremmel. Kitti szakított vele a természete miatt leginkább. Ferinek (unokatesóm) ez nem tetszett és azóta se bírja kiheverni Kittit, aki azóta már összejött egy másik sráccal, aki az ismerősünk.
Ma történt: Kitti átjött hozzám segíteni a tapétát leszedni a falról, mert csináljuk az új szobámat, ahol majd Sztívvel fogunk lakni, hogy elférjünk. Aztán később átjött Feri is ... nem is volt semmi baj. Elfértek egymás mellett. Nagy a ház. De aztán később átjött hozzánk Kitti új barátja is Jagger (legyen ez a fedőneve) ... Nah ez már sok volt Ferinek... és elkezdett kiabálni, hogy minek hozza ide Kitti a kis gecijét, blablabla... és, hogy ő ide többet nem jön meg ilyenek. Aztán felrohant az emeletre (mert én közeben a földszinten voltam) és csak ordibálást ,meg toporzékolást hallottam... annyira gyorsan történt minden. Már csak annyit láttam, hogy anya rohan Feri után, meg apa is és megint ordibálás... megyek fel. Feri rohan le... apa utána kiabál, veszekszik. Tiszta idegbeteg mindenki. Annyira megrémültem... annyira lesokkolt ez az egész, hogy a lábam még most is remeg. Feri meg tiszta hülyeeeee... szóval most sírok mint egy kislány... annyira megrémültem és sokkolt ez az egész. :/ Nah, de anya elküldte a picsába Ferit, hogy többet ide ne jöjjön. Apa is mondta neki, hogy takarodjon, aztán Feri meg elment... és most féltem nehogy valami baja legyen, mert úgy ment el mint egy idegbeteg gorilla...
Összegezve: Feri nem jöhet ide mikor anya itthon van... mi lesz ebből? Egy nagy családi összeveszés ...miért? Mert az unokatestvérem egy hülye idegbetege majom... Ki lesz ezért a hibás? Hát persze,hogy éééééén.... Szóval NYÜÜÜf :'(:'(:'(:'(:'(:'(