Rossz anya lennék??...

Azt hiszem kezdek nagyon nagyon kiborulni. Egyszerűen semmire nincs időm és ha van is,azt se én osztom be. Minden percben azon jár az agyam, hogy bármelyik pillanatban fel fog kelni a pici és akkor nekem azonnal ott kell teremnem mellette. Még a WCére se tudok leülni nyugodtan. Megint előjöttek a pánikrohamaim. Úgy gondolom ebből kifolyólag. A múltkor annyira remegtem , tiszta ideg lettem megint. Persze az nem lehetek, nyugodtnak kell lennem, hogy a baba ne érezze meg. Egyszerűen nem bírom már kezelni az idegeimet. A sírás kerülget. Már a pszichológust is felhívtam. Csütörtökön mehetnék hozzá, ha lesz rá idő, meg oda tudok érni, ha nem akkor hétfőre ad fix. időpontot nekem. A sírásától is elkap az idegesség. Hogy azonnal rögtön meg kell oldanom a dolgot. Gyorsan tisztába tenni, megetetni, foglalkozni vele, ringatni. Utálom, hogy nem én uralom az időmet. Kiborít. A párommal nem tudok egy nyugodt percet együtt tölteni. Most ettől rossz anya lennék?? Úgy érzem igen is meg nem is... Imádom a kis trottyost, de néha elfogy már a türelmem. Édesanyám azt mondta, hogy elhiszi, hogy fárasztó... és unalmas ez a monotonitás. De már nem csak kicsit kell kibírni, aztán jobb lesz majd.
Ja, de mire oda érnénk, hogy jajj, most már jó lesz ,akkorra már mennem kell ugye dolgozni. És kb. csak a rosszabb fele jut nekem. Egyszerűen már nem bírom... Főleg most így télen... a szar idő, az ingerültség a levegőben, hamar sötétedik... Utálom. De most ettől én rossz anya vagyoook?!?!?! Nem akarom feladni, nem akarom itt hagyni az egészet... de néha arra gondolok, hogy jó lenne mindent itt hagyni, a felelősséget elhagyni és csak szabadon lenni. Vajon normális, hogy én ilyenekre gondolok?? Utálni tudom magam ezek miatt... és ettől is csak ideges leszek... Várom már azt az időt ,amikor minden nyugodt és csendes lesz. Majd ha már beszélni fog, akkor jó lesz...de most jaaaaaajjjj... :'(

Aranyszabály!

Coco Chanel 20 aranyköpése :

1., A nők G pontja a SHOPPING szó végén található!


2., Minél rosszabul állnak a dolgaid , annál jobban kell kinézned!


3., Minden férfi életében csak egy nő létezik , a többi csupán az arnyéka.


4., Nem szeretem a

 zárt felsőket - amikor férfiakkal beszélgetek , nem látom , hogyan viszonyulnak hozzám!

5., Minden nőnek két dolgot kell pontosan tudnia : MIT és KIT akar!

6., Ne menj hozzá olyan férfihez , akinek csak aprópénz van a pénztárcájában!

7., Nem érdekel , hogy mit gondoltok rólam , én nem gondolok rátok egyáltalán!

8., Nincs ronda nő, csak lusta!

9., A nő addig idegeskedik a jővője miatt , amíg férjhez nem megy. A férfi nem aggódik a jővője miatt , amíg meg nem házasodik!

10., Ha olyan dolgot akarsz birtokolni , amid soha nem volt , olyan dolgokat kell megtenned érte , amiket sosem tettél!

11., Ha szépülni szeretnél , a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened , mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni!

12., Az a nő , aki semmilyen kozmetikumot nem használ , túl sokat gondol magáról!

13., Visszafogni magad , amikor bánt valami , és nem hisztériázni , amikor fáj- ilyen a tökéletes Nő.

14., 40 után már senki sem fiatal, de ellenállhatatlan élete végéig maradhat!

15., Minden a mi kezünkben van , ezért soha nem szabad feladni!

16., Az öregség nem óv meg a szerelemtől, de a szerelem megóv az öregségtől!

17., Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon, de ebben rejlett a sikerem titka. Más voltam.

18., Az igazi boldogságért nem kell sokat fizetni.

19., Ha szárnyak nélkül születtél, hagyd , hogy kinőjjenek!

20., A nő keze a névkártyája , a nyaka a személyije , a melle az útlevele!

KicsiCsaj kedvéért... meg mert most van egy alvásnyi kis időm :P

Hol is kezdjem... úgy érzem, hogy most annyira nagyon szerelmes vagyok a páromba, hogy meg tudnám ölni vele... Nem normális. :O Rendesen félek, hogy valami kis rüvke elveszi tőlem. Példának okáért az első szerelme Adriennnnn... nemááár. Olyanokat írogat neki, hogy a szemem felakad tőle. Ki akarta töröltetni a beszélgetésüket a fészen... hogy éééén ,nehogy balhézzak. Nem is balhézok Sztívnek. De ha még egyszer olyanokat ír a csaj, akkor majd neki balhézni fogok az biztos. DEEEEE! Sztív, írta "Elég volt nekem a nőkből, itt van nekem a két szerelmem" - éééédes. A másik meg , tegnap este szintén ki voltam bukva amiatt, hogy belefárad ebbe az egész babanevelősdibe és elhagy minket. Ezt el is mondtam neki, kissé könnyezve, majd ő is könnyezve mondta, hogy ne is mondjak ilyet. És sírtunk mind a ketten.... Hát imádom, szeretem... de most NAGYOOOOON. Kiakaszt. Hát a szerelmi életemről ennyit... most térjünk át életem újabb főszereplőjére.
A kórházi napok rohaaadt szarok voltak. Erről többet nem is. Az elején még elég nehéz volt minden. Gondok voltak az etetéssel, sokat fogyott is a drágám. De egyre ügyesebbek vagyunk most már, szóval már hízott is a szentem. Egy tündér baba. Jobbat nem is kérhettem volna. Nem sír, nem hisztizik, eszik és alszik és mosolyog és nagy szemekkel csendben csodálkozik rá erre az ijesztő, új és izgalmas világra. Már szinte biztos vagyok benne ,hogy kék szeme lesz. :) Az éjszakák még nehezek, de megoldjuk. :) Hát most röviden ennyit, mert kb. olyan álmos vagyok, hogy ráalszok a klaviaturára. :D
Puszi mindenkinek... majd ha megcsináltatom a lapost sűrűbben jelentkezem. ;)

Az utolsó percek...

Oké, a héten a szülök... vagy szülnöm kellene, de én már azt hittem ,hogy múlt héten meglesz a kicsijány...de NEEEEM. Őszintén megvallva, már nagyon nem bírom. És nem érdekel ,hogy rohadtul fájni fog és az se érdekel ,ha szembe fosom a szülésznőt, és az se, hogy felmetszenek odalent, csak jöjjön már kiiiii... Mellesleg eszméletlen szexhiányom van. Hétvégén szexeltünk, de csak óvatosan persze... és nem csak azért ,mert akartuk, hanem mert hátsó szándékaim is voltak (a sperma állítólag beindítja a szülést...) ,de semmiii. Meg persze én már nem a lájti szexre vágyom, hanem az igazán vad és ágyrengetős szexre. De még ez is várat magára. Szorítsatok ,hogy a héten... ha lehet még vasárnap előtt megszüljek! Majd a horror részekről bővebben szülés után ;) Puszi!!

Ennek a számnak eszméletlen jó szövege van :P :D

Rég volt...

Óóó,te jóóó ég! Milyen régen nem írtam ide... Szóval annyi minden kimaradt, hogy jövőre se fejezném be mik történtek velem az elmúlt, öt hónapban. Már nincs sok hátra a szülésig. Kicsit ideges vagyok miatta. Tegnap voltam az altató orvosnál és mutatta, hogy hova adják majd az epidurális érzéstelenítőt, de már az se tetszett ,hogy az ujját odatette. Szóval remélem kibírom majd nélküle.
Idő közben eljegyeztek. :) Vicces story. Augusztus 20-ára átmentünk anyósomékhoz egy családi ebédre. Mindenki ott volt, aki fontos volt. A szüleim, a testvéreim - nyilván- a párom szülei és a testvérei. Éppen már befejeztük az ebédet és én utána két pofára faltam a finom kalácsot, mikor is csörömpölésre lettem figyelmes. Pezsgős poharak , pezsgő és egy cumi alakú, bársony kis dobozka egy kék szalaggal átkötve. Először nem értettem mi van. Arra gondoltam ,hogy ennyire örülnek, hogy anyósomék, hogy átjöttek szüleim ebédre hozzájuk. Ez ilyen nemes alakalom lenne?? Vagy ünnepeljük az Istvánokat? (Ván pár belőlük a családban) ... Aztán a párom apukája azt mondta az én apukámnak, hogy szeretné hivatalossá tenni ezt a dolgot ,ha már így alakult ez a dolog, ugye összeköltözés, meg baba is... Szóval megkérte a páromnak apámtól a kezemet. Én meg még mindig nem voltam képben.... Vagyis kb. fel se fogtam mi van. Majd megkaptam a rózsaszín bársony cumidobozt. A párom felém hajolt, kinyitotta, majd megláttam a szépen csillogó ,gyönyörű ,köves gyűrűt. Én meg elsírtam magam... Örömömben, meghatódottságomban. Sose fogom elfelejteni. :) Azt hiszem azóta csak még szerelmesebb lettem. Még ha hivatalosan nem is párom kérte meg a kezem. De akkor is. A családja elfogadott engem és meg akarnak tartani. Éljeen! :)
Más téma: Hihetetlenül kívánom a pasimat, de a hatalmas hasamtól hihetetlenül nem férek hozzá... Annyira szaaar. Most is csak bámulom a szexi hátát ahogy előttem ül és én meg csak csorgatom a nyálam. Ahh... szexelni akarok vele, vadul és szenvedélyesen, mint régen. Deeee ettől a kis manótól a pocimba nem tudook.  Elég fos helyzet. :D Azt hiszem röviden a lényeg megvolt. :D
Egy ígéret magamnak: igyekszem többet blogolni... jó érzés írni. :D Talán egyszer összeírok egy könyvrevalót is. ^^,

9. hét! :)

Ohh, Istenem, ha tehetném egész nap, csak bámulnám a picimet, ahogy mocorog, ahogy növekszik a pocakomba. Hihetetlen meghatottság és boldogság van benne, hogy láttam ma az én 23 mm- es kis babumat. Legszívesebben egész nap, de tényleg egész nap csak nézném. Mikor láttam, ahogy mutatta a doktornő a pici kezecskéjét és a pici lábacskáját és fejecskéjét, majdnem elsírtam magam örömömbe. Még sose történt ilyen velem (mármint, hogy örömömbe tényleg elsírjam magam), de most igen. Persze visszatartottam. Mivel elhatároztam, hogy erős leszek és nem fogom hagyni magam senkinek... de ez már egy másik történet és jelenleg úszok a boldogságban. :) Várom már nagyooon az én kis jövevényemet. :) Legközelebb három hét múlva kell visszamennem. Akkor már három hónapos leszek. Hogy repül az idő. :)

?

Rájöttem ... boldogtalan vagyok. Valami hiányzik. Valami...

Éljen a fantázia! :)

Ti el szoktatok néha azon gondolkodni, hogy tök jó lenne néha nem annak lenni akiknek születtünk, akivé lettünk? Vagy ezen csak azok szoktak gondolkodni, akik nincsenek megelégedve magukkal?
Minden esetre ,most zene hallgatás közben annyira eltöprengtem az életemen. Annyira jó lenne, ha nem én lennék én. Helyet cserélnék egy gazdag kis picsával, akinek semmi gondja nincsen... de persze az álmodozó kis személyiségemet megtartanám. Úgy lennék erdő mélyén lakó nimfa, vagy egy Vavyan Fable könyv főhősnője, vagy egy Laurell K. Hamilton könyv főszereplője, vagy tenger mélyén lakó sellő, vagy sorolhatnám még. Szóval minden lennék, csak Én nem. Annyira fűt néha a kaland vágy. Annyira mennék és tenném. De... azt hiszem erről már lekéstem. Meg aztán a valóság annyira annyira annyira visszataszító és ... szar. ( Vagy játszanák Szex és New Yorkosot.. pasiról- pasira, koktélról- koktélra, ruháról- ruhára ugrálnék...).
Remélem születendő gyermekem nem lesz ennyire álmodozó és föld felett élő, mint én. Hjajj, mennyire nem készültem fel még rá... De erős leszek ,mert valahol még is akarom őt. Izgalmas lesz vele is az élet... gondolom. :) Csak azt nem értem, hogy kalandvágyó énem, miért pont most ébredezik? ... O.o

U.i: azt hiszem egy gazdag pasit kellett volna összeszednem :P :D

 

Ez...valami más.

Nem tudom ,hogy terhesség teszi- e vagy ,nem... de eszembe jutott az első szerelmem! Nem a legelső, hanem a nagy Ő! Vajon mikor felejti el az ember a nagy Ő-t ?! Vajon, meddig kísérti a múlt a szívet és az elmét? Örülök nagyon a babámnak és annak is örülök, hogy Tőle van, de ... mégis. A lelkem mélyén annyira vágyom, kívánom azt, hogy bár tőle lett volna, bár vele maradtam volna, bár ő lenne ennek a kis apróságnak az apukája. Régen nem hittem a nagy Ő-ben... de most ,egyre erősebben kezdem hinni és érezni, hogy igen, nekem Ő volt az aki. Most, ahogy ezt írom a torkom annyira elszorult. Vele még mindig 100x el tudom képzelni az életem. Igen.. ha valaki még nem jött volna rá... egy korábbi bejegyzésembe talán már említettem is őt, közismertebb nevén Demian, de én csak Manónak fogok a blogomban említeni. Szerencsére már nem olyan erős a hiánya. Némiképp segít, hogy Sztív velem van, de akkor is ... Úgy elmondanám neki... de ,ahogy korábban is ,most is hasztalan lenne kiöntenem neki a szívem, az érzelmeim. Most meg már főleg felesleges lenne. Nem is lenne értelme. Ő már döntött és az én agyam is döntött, hogy nem akarunk együtt lenni és kész. Gonosz dolog ,hogy az egyik fél eldönti, hogy nem akarja a másikat... a másik meg nem tud mit csinálni, csak beletörődni az eseményekbe. Így döntött... kész. De vajon én eszébe jutok néha? Hiányzom neki, olykor? Biztos nem, hisz van aki már hiányozzon neki és akire gondoljon. Anyuék bele is halnának, ha újra egy pár lennénk Manóval. De meg is értem. A legtöbb fájdalmat okozta az életemben. Mégis ... még mindig vonz....

De ... Ágyő nagyŐ....

Baba napló 7.hét

Hogy lehet valaki ennyire csekély értelmű, hülye F.! Azt nem tudom... Lehet, hogy csak a hormonok beszélnek belőlem, de felrobbanok ettől az embertől. És ha valaki még nem tudná, igen a pasimról beszélek. Az én pici babukám apjáról. Meg tudnám ölni egy kanál vízben. Elegem van mindenből!!!! Ez a terhesség meg kikészít! Nem bírom! Már lassan minden este sírok, mert hányingerem van, szédülök, gyenge vagyok, nem bírok enni, egész nap fáj a hasam, szorulásom van, háányok. Én meg ezt már nem bírom. És hiába mondják, hogy jajj majd elmúlik, én is tisztában vagyok ezzel, de már elmúlhatna. Meg az is felidegesít, hogy nem igaz, hogy ennyire gyenge legyek, hogy ne bírjam ezt elviselni. Nem hiszem el magam. Kiborulok mindentől. Borzalmas, Utálom... és nyugodtnak és pozitívnak kellene lennem, de nem meeegy. Én próbálom magamra erőltetni, de nem megy.
Ennyi panasz mára szerintem elég.
A lényeg, hogy próbálok pozitív gondolatok sugározni  a pici felé, és igyekszem éreztetni vele, hogy nagyon várom már. Ez az idegbajosság meg majd elmúlik, csak sajnos kihat rá is...
De lelki béka, vagy valami hasonló.
HisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHisztiHiszti ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Baba napló (6. hét, 6mm)

Helló mindenki!
Úgy döntöttem, hogy amíg meg nem szülöm pici énemet, addig ide fogok írni nektek. :) Talán így könnyebb lesz elviselni az első pár hónap gyötrelmeit. Azt mindig is tudtam,hogy van ez a "reggeli" rosszullét meg ilyenek, de azt nem tudtam ,hogy ennyire rossz lesz. Vagy lehet, hogy csak én élem meg ennyire rosszul. De szerencsére már csak másfél hónap ebben az állapotban és utána meg mindent felfalhatok amit csak a picim és én megkívánunk. Izgalommal várom ,hogy milyen nemű lesz a pici. Persze közben nagyon aggódom ,hogy a 9 hónap alatt semmi baj ne történjen. Ha már úgy alakult, hogy áldott lettem, akkor nem szeretném ezt elveszíteni. A környezetemben élők vegyes érzelmekkel fogadták a hírt, hogy babát várok. De szerencsére túl nyomó részt pozitív jelzéseket kaptam. :) Szóval, nem csak én várom már a kis jövevényt. Tudom ,hogy nagy felelősség, amire én még nem készültem fel, de hirtelen fel kell nőnöm. Bennem is vegyesek az érzelmek. Néha annyira félek a változástól, néha pedig repesve várom a szeptembert. Nagy változás lesz ez az életemben. S nem csak az enyémben de a velem élők életében is. Néha még most is alig tudom felfogni a dolgot. De az biztos ,hogy nagy szeretettel várom a picit és bízom benne, hogy remek anyja leszek élete végéig. Amit nagyon remélek, hogy én már nem fogok megérni. :)

Nah ennyit mára. :)
Puszi!

I'm come back! (?)

Ohóóó, Hellóhelló mindenki! Azt hiszem visszatértem amennyiben az időm engedi. :) Meg elolvastam "anyum" blogját és kedvet kaptam az íráshoz. Meg annyira romantikus hangulatban vagyok... de ezt senki nem orvosolja. Félre értés ne essék, megvagyunk a drágámmal...csak hát nem egy romantikus regényhőssel járok. :D Összefoglalva az eddig történtek:
- még mindig szorgalmasan járok a kedves dilidokimhoz (és még mindig szorgalmasan szedem a dilibogyóimat...de kezdem úgy érezni ,hogy rajtam semmi nem segíthet)
 - a drágámék fellépnek a kocsonyafesztiválon, ami remek hír és nagyon jó lehetőség is egyben... :)
 - január 14- én elhunyt a számomra legkedvesebb ember a világon, az életem értelme, megmentője, megértője, tanácsadója ... a nagymamám! Még azóta se nagyon tudom összeszedni magam ... a halála egy hatalmas törés volt bennem és órási űr tátong bennem... Hiányzik :(
- Abbahagytam a fogamzásgátlót... és tegnapig azt hittem, hogy terhes vagyok, mert elég sokat késett... de hurrá megjött...
 - Elkezdtem intenzívebben állást keresni, és úgy néz ki ,hogy fog is sikerülni. Eddig már van egy amit itthonról tudok végezni, ami remek... Bár a főnök (én csak Mikulásnak hívom... nem kell elmagyarázni, hogy miért) nem szimpi valamiért... olyan bosszantóóóóó a hangja és minden reggel 7kor skyp beszélgetés... ahh... nem baj, kibírom, mert amit kapok zsebpénznek jó... A másik ,pedig egy étterembe esélyem lenne felszolgálóként dolgozni. Szombaton megyek próbanapra. Szorítsatok! :)
- Elkezdtem angolt tanulni. Eddig egész jól megy, bár most értünk az egyszerű múlt időhöz... :D De legyűröm, mert nagyon akarom ezt az angolt, hogy kimehessek külföldre és visszafizessem azt a mérhetetlen sok tartozásomat. Blööööh...

 Azt hiszem röviden és összefoglalva ennyi! Jelen: ROMANTIKÁT akarooooooooooooook!!!! Mellesleg utálom ezt (mondom mit): Van egy srác... lényeg, mikor nekem van barátom akkor neki senki nincs és mikor neki van komolyabb akkor nekem nincs senkim... Hát normális ez?! De ilyen az élet. Lehet, hogy nekünk nem kell együtt lennünk. A sors alakítja így. Igaz szembe szállhatunk a sorssal, de bármennyire is vonz nem tenném meg a kicsimmel. Szeretem őt... kötődöm hozzá, a lényéhez. A vágyat, pedig csak le kell nyelnem. :) Azt hiszem...