9. hét! :)

Ohh, Istenem, ha tehetném egész nap, csak bámulnám a picimet, ahogy mocorog, ahogy növekszik a pocakomba. Hihetetlen meghatottság és boldogság van benne, hogy láttam ma az én 23 mm- es kis babumat. Legszívesebben egész nap, de tényleg egész nap csak nézném. Mikor láttam, ahogy mutatta a doktornő a pici kezecskéjét és a pici lábacskáját és fejecskéjét, majdnem elsírtam magam örömömbe. Még sose történt ilyen velem (mármint, hogy örömömbe tényleg elsírjam magam), de most igen. Persze visszatartottam. Mivel elhatároztam, hogy erős leszek és nem fogom hagyni magam senkinek... de ez már egy másik történet és jelenleg úszok a boldogságban. :) Várom már nagyooon az én kis jövevényemet. :) Legközelebb három hét múlva kell visszamennem. Akkor már három hónapos leszek. Hogy repül az idő. :)