Valamelyik nap láttam a buszon egy szerelmes párt. Már együtt vannak... hm,meg nem tudnám mondani,de kb. vagy 5 éve biztosan,a fiú velem egy idős(22) ,a lány pedig szerintem még középiskolába járhat...de a lényeg,hogy már régóta együtt vannak. De mindig mikor meglátom őket,elgondolkozom azon,hogy vajon mit csinálhat az a lány,hogy ilyen jól megy a kapcsolatuk... mikor még együtt is élnek,jóformán... Vagy lehet,hogy csak a srác szereti annyira azt a lányt,hogy nem csalja meg és nem hagyja el őt,meg lehet,hogy én látom rosszul,de a srác szemében még tiszteletet is látok a lány iránt... De akkor csak a lány csinálhat valamit jól... De mit?
Bármit megadnék azért ha egy pasit én is így ilyen szinten magam mellett tudnék tartani... De nekem általában két év a szavatossági időm... ahogy észrevettem...
Az első szerelmemmel két évig voltunk együtt,utána megunt...vagy nem is megunt inkább csak nagyon sokat veszekedtünk és ez ment az agyára és már az ágyban sem volt olyan jó,mint az elején... Persze utána rögtön összejöttem a másik nagy szerelmemmel akivel szintén csak két évig voltunk együtt...de ő közben megcsalt párszor és hazudott és kutyába se vett...
Kérdem én,ezek után hogy kezdjek bele egy új kapcsolatba?? Persze,tudom én,hogy be kell vállalni a kockázatot... de egyszer el szeretném már érni egy pasinál azt,hogy tiszteljen és szeressen,de tényleg tiszta szívből...és ne csaljon meg!
De miért csalja meg egy párkapcsolatban az egyik fél a másikat? És nagy többségben a pasi lép félre...de miért? Új kalandot keres? Unja már a szerelmét? Vagy csak meg akarja erősíteni ezzel a meglévő kapcsolatát? Mert azzal,hogy egy harmadik személlyel lefekszik megbizonyosodik arról,hogy mennyire fontos neki a párja?
Én már voltam minden oldalon...voltam megcsalt barátnő,volt,hogy én csaltam meg ,volt hogy én is azon gondolkoztam,hogy most a szeretőmet vagy a páromat válasszam,és most szerető vagyok...
Nem is tudom melyik a jobb vagy rosszabb... De ezek között nincs ott,hogy boldog és bizalommal teli párkapcsolatban voltam...nincs! És én már azt szeretnék,egy boldog párkapcsolatot! De ki ne vágyna erre?
A szeretőségre visszatérve,igen... akkor jó szeretőnek lenni,ha nem leszel szerelmes abba akinek a szeretője vagy,akkor minden jó lenne... De az érzéseidnek nem tudsz parancsolni,de bár lehetne... Mikor elkezdtem valamit érezni Shade iránt,mikor elkezdtem érezni a szerelmet,megijedtem...de aztán annyira örültem neki,mert míg nem jött Shade ,meg voltam róla győződve,hogy én soha nem leszek már szerelmes... és az igazat megvallva nem is akartam az lenni...csak olyan pasiba,akivel tényleg komoly lesz! De mint írtam...az érzések megtámadnak az éj leple alatt és te még csak védekezni sem tudsz ellenük... Kicsit örülök is meg nem is... Örülök ,mert mikor velem van akkor olyan megnyugtató,hogy ott van velem és boldog vagyok ,viszont nem örülök,mert folyton csak Rá gondolok és hiányzik...mint pl. most... :/
Bonyolult dolog ez a párkapcsolat dolog... bár csak könnyebb lenne ,és mindenki eleve azzal jönne össze akivel leéli majd az egész életét,mint a pingvineknél.... Miért nem születtem pingvinnek? :D
Vágyom egy olyan szerelem után ami nem lehet az enyém... De ha szerelmem helyett csak a barátságom kell neki,akkor elnyomom a szerelmet és odaadom neki a barátságomat!
