2011. január 12., szerda

Szar van a levesben...

Talán a sors azt akarja,hogy én soha ne legyek boldog... Talán a sors nem akarja,hogy boldog legyek,konkrétan egy pasi mellett...

Hazaértem a fogorvostól és az érzéstelenítő miatt kicsit elaludtam...mikor felébredtem,felmentem a FB-ra...egy levél... Ő írt:
"Tudom hogy nehéz...tudom hogy kín...tudom hogy nem bírod már...tudom hogy szeretsz...és azt is tudom hogy nem én mondom majd ki azt hogy vége!! :)♥
ui.: aztis tudom hogy holnap jót bulizunk majd);) ♥"



Hát mit ne mondjak... Kétségbeesésembe megpróbáltam felhívni,háromszor is,de nem vette fel a telefont...az a szó : VÉGE,annyira szíven ütött,hogy nem bírtam az érzelmeimmel és a könnyeim maguktól elkezdtek folyni... Potyogtak,és csak arra tudtam gondolni,hogy VÉGE....valamikor biztosan vége lesz...de NE most ,kérlek,ha valaki van oda fent aki irányítja ezt az egész fos életet,akkor még kérlek add,hogy ne legyen VÉGE...és igen,tudom rajtam múlik ez az egész... De megemberelem magam! :) Nem csak miatta ,miattam,mert NEM adom fel! Egyszer Ő az enyém lesz,nem csak félig...TELJESEN! Kerek perec :) 
Bááá,de hogy nem akartam én megint szerelembe esni,még egy csalódást már nem bír elviselni a szívem...az már képtelenség lenne ... 
De milyen gyűlöletes szó az ,hogy vége...persze ,ha vége egy fogászati kezelésnek,jó...ha vége egy tetoválás készítésének,jó...de ha vége egy kapcsolatnak az SZAR! 
De ez az ember,hogy mindig ki tud engesztelni: 
"Imádlak és tudom hogy felszínesen hangzik már...de hiányzol...hogy mosolyogsz ha veled vagyok és mien jól megvagyunk holnap pedig jólérezzük magunkat!!"  
Pár szó...még is... mosolyra derít! 
Az előbb mikor kimentem cigizni,eldöntöttem,hogy megemberelem magam,nem beszélek többet neki az érzéseimről,mert már lássuk be,néha annyira szánalmas vagyok! De valahogy nem mindig tud ez engem érdekelni... 


http://www.youtube.com/watch?v=oM7NQQ0Lfu4








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése