Mindig is stresszes és ideges típus voltam,de az utóbbi időben ez már nagyon kijött rajtam. Nem értem miért, van mit ennem, van családom, akik szeretnek és mellettem vannak és van egy megértő és szerető barátom, aki minden óhajomra ugrik. A vezetés is megy, 26-án megyek vizsgázni, már forgalomból, az egyetem viszont nagyon nem megy és melózni se tudom hova menjek... :/ Szóval csak ezzel vannak gondok, de nem hiszem, hogy tudat alatt ezeken idegeskednék... Talán a meló...
Valószínű, hogy a fogamzásgátló miatt van, mivel nem gyakori mellékhatásként fel volt sorolva a depresszió és az idegesség is ... és mivel én amúgy is hajlamos vagyok a depresszióra, ezért gondolom jobban előhozta. Egyszerűen nem merek kimenni itthonról, amint el kell mennem valahova, buszra kell ülnöm, kiver a víz, szaporább lesz a légzésem, összeugrik a gyomrom, remegek és alig bírok a lábamon megállni, kerülget a hányás és hasmenés... szóval nem valami kellemes érzés... mondhatni félelmetes. És tudom,hogy ezt agyban kell elintéznem, de nem megy. Próbálok jó és szép dolgokra gondolni, de ez a pánik,félelem erősebb nálam. Néha még halálfélelmem is van... és nem érzem magam biztonságban. Mint pl. most... pedig itthon vagyok. Rettegek attól is, hogy egyedül maradok... holott tudom, hogy nem, mert sokan vannak akik szeretnek és nem hagynának egyedül.
Holnap megyek majd orvoshoz, és tudom, hogy nem megoldás, de remélem ír majd fel nekem vmi dilibogyót, ami majd kicsit helyreráz megint, mert nem fogom ezt sokáig bírni.
Tegnap is mentünk volna kertipartyra, de út közben olyan hisztériás pánikroham tört rám, hogy az borzalmas volt... Szegény Kincsemet is olyan szinten kiborítottam, hogy sírt... miattam, mert felbosszantottam és tehetetlen volt... Iszonyat lelkiismeret furdalásom volt/ van emiatt. Nem akarom, hogy neki rossz legyen és boldogtalan legyen, mint ahogy ő sem szeretné ,hogy én boldogtalan legyek, vagy rossz legyen nekem, tehát emiatt volt egy hatalmas veszekedésünk... Hurrá... :/ De nem tehetek róla, hogy ez most egy ilyen időszak... Mondtam neki is, hogy majd elmúlik, hogy ő is tudja, hogy megyek vele mindenhova... sosem mondtam neki nemet... mindig mentem ha kellett ha nem... Ez meg most SAJNOS így jött ki. :(
De minden veszekedés után jön a békülős szex... 5x békültünk ki. :P
Szeretem nagyon, hogy ilyen türelme és kitartása van felém nézve. És boldog vagyok, hogy ő mellettem van és tudom,hogy számíthatok rá, mert kitart mellettem jóban... rosszban (ez ilyen esküvőiesküszövegre sikeredett,de ha ez így van :$)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése