Reggeli kis bejegyzés

Megyek ma pszichológushoz. Ezt is megértem. Nem baj, talán tud valamit segíteni nekem, mert már magam sem tudom mi van velem. A legrosszabb csak az, hogy apával kell mennem. Szóval így is ideges leszek, de apa csak rátesz még egy lapáttal. Most tényleg, az egyetlen ami megnyugtat az az, hogy írhatom az én kis regényemet.
És ez a kis zenécske :P

De viccet félre téve.. ideges vagyok. És már eldöntöttem, hogy miket fogok mondani a dokinak. Ide is leírom, hogy  tudjatok róla.
Az előzményeket mindenki tudja. Nem merek kimenni a lakásból, kiver a víz, szédülök, kapkodva veszem a levegőt, és rám jön a hasmenés. Egyszóval pánikrohamom lesz. KicsiCsajjal, arra a következtetésre jutottunk,  hogy a szüleim miatt érzem magam így, tör rám a roham. Ami nem is hülyeség, mert apám mindig veszekszik velem, hogy én  milyen mafla vagyok és semmi talpraesettség és határozottság nincsen bennem. Én ezt úgy gondolom, hogy ők ******* (baszták) el, mert mikor kisebbek voltunk a testvéreimmel, és valamit magunktól akartunk csinálni, akkor az rossz volt, nem volt szabad, miért nem kérdeztük meg őket. Ha meg nem csinálunk meg valami, akkor mi semmit nem veszünk észre, miért nem csináltuk meg, a szart is otthagynánk a szoba közepén, meg ilyenek. Szóval nem tudom. Már néha rettegek mikor elmegyek és haza kell jönnöm. Én nem merem azt mondani, hogy félek az apámtól. Pedig lehet, hogy ez így van. Anyámmal nincs baj, ő jó fej szokott lenni. Hjahh és a talpraesettségem... hát, hogy legyek az mikor nem neveltek annak. Úgy érzem egy minimális határozottság és talpraesettség van bennem, mert nem mondom azt ,hogy hagyom magam meg ilyenek. A másik dolog meg, hogy állandóan fáj a hasam, ha eszek , ha nem. Valószínűnek tartom, hogy ez az idegtől van...
Egy szó ,mint száz nem tudom mi lesz ma a dokinál...
De majd leírom.... :(