Helló mindenki!
Úgy döntöttem, hogy amíg meg nem szülöm pici énemet, addig ide fogok írni nektek. :) Talán így könnyebb lesz elviselni az első pár hónap gyötrelmeit. Azt mindig is tudtam,hogy van ez a "reggeli" rosszullét meg ilyenek, de azt nem tudtam ,hogy ennyire rossz lesz. Vagy lehet, hogy csak én élem meg ennyire rosszul. De szerencsére már csak másfél hónap ebben az állapotban és utána meg mindent felfalhatok amit csak a picim és én megkívánunk. Izgalommal várom ,hogy milyen nemű lesz a pici. Persze közben nagyon aggódom ,hogy a 9 hónap alatt semmi baj ne történjen. Ha már úgy alakult, hogy áldott lettem, akkor nem szeretném ezt elveszíteni. A környezetemben élők vegyes érzelmekkel fogadták a hírt, hogy babát várok. De szerencsére túl nyomó részt pozitív jelzéseket kaptam. :) Szóval, nem csak én várom már a kis jövevényt. Tudom ,hogy nagy felelősség, amire én még nem készültem fel, de hirtelen fel kell nőnöm. Bennem is vegyesek az érzelmek. Néha annyira félek a változástól, néha pedig repesve várom a szeptembert. Nagy változás lesz ez az életemben. S nem csak az enyémben de a velem élők életében is. Néha még most is alig tudom felfogni a dolgot. De az biztos ,hogy nagy szeretettel várom a picit és bízom benne, hogy remek anyja leszek élete végéig. Amit nagyon remélek, hogy én már nem fogok megérni. :)
Nah ennyit mára. :)
Puszi!
Egyrészt, lehet, hogy pont ez kell ahhoz, hogy tényleg fel tudj nőni ;)
VálaszTörlésMásrészt meg tekints úgy a hányásra, hogy most csinálsz helyet a babucinak a pocidban :D
:*