I'm come back! (?)

Ohóóó, Hellóhelló mindenki! Azt hiszem visszatértem amennyiben az időm engedi. :) Meg elolvastam "anyum" blogját és kedvet kaptam az íráshoz. Meg annyira romantikus hangulatban vagyok... de ezt senki nem orvosolja. Félre értés ne essék, megvagyunk a drágámmal...csak hát nem egy romantikus regényhőssel járok. :D Összefoglalva az eddig történtek:
- még mindig szorgalmasan járok a kedves dilidokimhoz (és még mindig szorgalmasan szedem a dilibogyóimat...de kezdem úgy érezni ,hogy rajtam semmi nem segíthet)
 - a drágámék fellépnek a kocsonyafesztiválon, ami remek hír és nagyon jó lehetőség is egyben... :)
 - január 14- én elhunyt a számomra legkedvesebb ember a világon, az életem értelme, megmentője, megértője, tanácsadója ... a nagymamám! Még azóta se nagyon tudom összeszedni magam ... a halála egy hatalmas törés volt bennem és órási űr tátong bennem... Hiányzik :(
- Abbahagytam a fogamzásgátlót... és tegnapig azt hittem, hogy terhes vagyok, mert elég sokat késett... de hurrá megjött...
 - Elkezdtem intenzívebben állást keresni, és úgy néz ki ,hogy fog is sikerülni. Eddig már van egy amit itthonról tudok végezni, ami remek... Bár a főnök (én csak Mikulásnak hívom... nem kell elmagyarázni, hogy miért) nem szimpi valamiért... olyan bosszantóóóóó a hangja és minden reggel 7kor skyp beszélgetés... ahh... nem baj, kibírom, mert amit kapok zsebpénznek jó... A másik ,pedig egy étterembe esélyem lenne felszolgálóként dolgozni. Szombaton megyek próbanapra. Szorítsatok! :)
- Elkezdtem angolt tanulni. Eddig egész jól megy, bár most értünk az egyszerű múlt időhöz... :D De legyűröm, mert nagyon akarom ezt az angolt, hogy kimehessek külföldre és visszafizessem azt a mérhetetlen sok tartozásomat. Blööööh...

 Azt hiszem röviden és összefoglalva ennyi! Jelen: ROMANTIKÁT akarooooooooooooook!!!! Mellesleg utálom ezt (mondom mit): Van egy srác... lényeg, mikor nekem van barátom akkor neki senki nincs és mikor neki van komolyabb akkor nekem nincs senkim... Hát normális ez?! De ilyen az élet. Lehet, hogy nekünk nem kell együtt lennünk. A sors alakítja így. Igaz szembe szállhatunk a sorssal, de bármennyire is vonz nem tenném meg a kicsimmel. Szeretem őt... kötődöm hozzá, a lényéhez. A vágyat, pedig csak le kell nyelnem. :) Azt hiszem...