Hol is kezdjem... úgy érzem, hogy most annyira nagyon szerelmes vagyok a páromba, hogy meg tudnám ölni vele... Nem normális. :O Rendesen félek, hogy valami kis rüvke elveszi tőlem. Példának okáért az első szerelme Adriennnnn... nemááár. Olyanokat írogat neki, hogy a szemem felakad tőle. Ki akarta töröltetni a beszélgetésüket a fészen... hogy éééén ,nehogy balhézzak. Nem is balhézok Sztívnek. De ha még egyszer olyanokat ír a csaj, akkor majd neki balhézni fogok az biztos. DEEEEE! Sztív, írta "Elég volt nekem a nőkből, itt van nekem a két szerelmem" - éééédes. A másik meg , tegnap este szintén ki voltam bukva amiatt, hogy belefárad ebbe az egész babanevelősdibe és elhagy minket. Ezt el is mondtam neki, kissé könnyezve, majd ő is könnyezve mondta, hogy ne is mondjak ilyet. És sírtunk mind a ketten.... Hát imádom, szeretem... de most NAGYOOOOON. Kiakaszt. Hát a szerelmi életemről ennyit... most térjünk át életem újabb főszereplőjére.
A kórházi napok rohaaadt szarok voltak. Erről többet nem is. Az elején még elég nehéz volt minden. Gondok voltak az etetéssel, sokat fogyott is a drágám. De egyre ügyesebbek vagyunk most már, szóval már hízott is a szentem. Egy tündér baba. Jobbat nem is kérhettem volna. Nem sír, nem hisztizik, eszik és alszik és mosolyog és nagy szemekkel csendben csodálkozik rá erre az ijesztő, új és izgalmas világra. Már szinte biztos vagyok benne ,hogy kék szeme lesz. :) Az éjszakák még nehezek, de megoldjuk. :) Hát most röviden ennyit, mert kb. olyan álmos vagyok, hogy ráalszok a klaviaturára. :D
Puszi mindenkinek... majd ha megcsináltatom a lapost sűrűbben jelentkezem. ;)
Jeee végre babaposzt!!!
VálaszTörlésAhogy időm engedi ,írok! :)
VálaszTörlés