Iromány V.

- Jézusom! Már öt óra is elmúlt! Nem kellene már kezdeni magunkkal valamit? - kérdezte Kitti.
- De kellene! Csak az a helyzet, hogy energiám nincsen semmihez. - válaszoltam unottan. - Idegesít, hogy Jared csak úgy eltűnt. Se szó, se beszéd.
- Szerintem emiatt ne aggódj. Valószínűnek tartom, hogy fog még téged keresni.
- Ámen! - mosolyogtam. - Szóval, akkor mihez kezdjünk magunkkal?
- Mi lenne, ha elsétálnánk a tóhoz? Fürdenénk, napoznánk - amíg, még van nap, aztán hazajönnénk. Legalább felfrissülnénk.
- Ám, legyen. Talán kikerülök ebből a mosott szar állapotból.
Tíz perc alatt összepakoltuk a cuccokat, és már úton is voltunk. Mit ne mondjak, az idő most se kímélt minket. Szerintem volt vagy 40°  és már csak a víz enyhítést nyújtó hűvössége tartotta bennem a lelket. Fél óra alatt ott is voltunk. Lógott a belünk, mire odaértünk.
- Kocsival kellett volna jönnünk. - lihegte Kitti. Hevesen bólogattam.
- Igaz. De már itt vagyunk. Csobbanjunk!
Letéptem magamról a kis virágos ruhácskámat és belerohantam a vízbe. Annyira jól esett, ahogy a langyos víz körülölelte a testem. Úgy lubickoltam, mint egy hableány. Majd Kitti is berohant utánam. Pancsoltunk, pocsoltunk, a víz alatt úszkáltunk és egyszerűen csak élveztük a természetet.
Hirtelen sikoltozást hallottunk, nem messze tőlünk. Mind a ketten odakaptuk a fejünket. Kimásztunk a vízből, felkaptuk a ruháinkat, és mezítláb elkezdtünk a hang irányába futni. Már eléggé alkonyodott, de még jól láttunk. Nem volt messze, így elég hamar odaértünk. Mindent vér borított és szana- szét hevertek a testrészek. Talán egy fiú lehetett valamikor. Újabb sikoly. Ismét elkezdtünk rohanni. Majd hirtelen elénk tárult a legrosszabb. Erre egyikőnk se gondolt. Egy hatalmas ork épp le akarta szakítani a sikoltozó és rémült lány karját. Nyilván fogpiszkálónak akarta használni, mivel az a teremtés, alig volt 40 kg vasággyal együtt.
Gyorsan kellett cselekednünk. Kinyíltak a tündér szárnyaim, mellettem a főnix szárnyak és azonnal tettük a dolgunkat. Magunkra vontuk az ork figyelmét, aki elengedte a kezet és vicsorogva nézett felém. Kitti addig elbújt, hogy a meglepetés erejével tudjon támadni. Szerencsétlen leányzó elvesztette az eszméletét a sokktól. De később foglalkozunk, majd vele. Elemelkedtem a földtől, majd a fák gyökereivel, szétfeszítettem a szörnyeteg karjait és a lábait, majd a levegőbe emeltem. Nem volt könnyű.
- Most! - kiáltottam.
Kitti végigvezette a tüzet a gyökereken és az ocsmányság iszonyatos bűz és ordítások közepette szénné égett. Alig bírtuk magunkat lenyugtatni. De még észnél kellett lennünk, mivel a lányt még kórházba kellett vinnünk. Odaszaladtunk hozzá és Kitti az egyik oldalon a karja alá nyúlt, én a másik oldalon ,majd felemeltük. Balról a fák közül, ismét rémisztő ordítást hallottunk. A madarak riadt károgásból és a fák mozgásából újabb orkra számíthattunk. Sietősen távoztunk a terepről és mihamarabb kórházba vittünk a sérültet. Hazaérve mind a ketten izgatottak voltunk.
- Oké, tudtam, hogy léteznek orkok, de nem itt. És 100 évente kb. egyszer fordul elő, hogy egy elf orkká korcsosul. De ,hogy kapásból kettő is legyen? - sipákoltam Kittinek.
- Diana, a lényeg, hogy most nyugodtak legyünk. Megesik az ilyen, és legalább történt egy kis izgalom. - próbált csitítani a barátnőm.
- Izgalomnak nevezed, hogy meghalt egy fiú, aki rossz helyen volt rossz időben és kórházba került egy lány?! - néztem rá bosszúsan. - Én ezt nem nevezném annak, inkább borzalmasnak.
- Jól van na! Csak próbálkoztam. - morogta.
- Semmi baj, csak most egy kicsit kiakadtam.

Miután kicsit lenyugodtam és elment Kitti is a lakásába, lezuhanyoztam. Némiképpen megnyugtatott. Aztán, hirtelen jött megint a felismerés, hogy "te jó ég, mi van, ha elkapta Jaredet az az undormány?". Gyorsan elhessegettem a gondolatot. Bele se mertem gondolni, hogy bármi baja legyen. Csörgött a telefonom. Megnéztem a kijelzőt. Nadin volt az. New York- ban lakik, és elég ritkán beszélünk, de mindig örülök, ha felhív. Elég nyers a stílusa, orosz származása miatt. Egyébként nagyon jó barátnő.
- Szia Nadin!
- Szia Diana! Mizu? Most néztem a híreket, és kicsit aggódtam érted... nah jó... nagyon. Mik ezek a támadások? Ember áldozatok?
- Orkok. Vagyis most már csak egy ork. Szerintem bosszúból öl, mert ma estefelé megöltük a társát.
- Kell segítség? - kérdezte közömbösen. A hozzá megszokott temperamentummal. Nem haragutam érte, mert tudtam, hogy egyébként egy áldott jó lélek.
- Nem. Lehet, hogy tovább vándorol. Még várjunk egy kicsit ezzel. De örülök, hogy felhívtál.
- Rendben. Vigyázz magadra. Majd még jelentkezem. Szia. - ezzel letette a kagylót. Én is ugyan így tettem.
Nem bírtam a seggemen ülni. Muszáj volt valamit kezdeni magammal. Felhívtam Kitti, összekészülődtünk és belevágtunk az éjszakába. Elmentünk bulizni egy Hell's Door nevű helyre. A tömeg vonaglott a zenére.
Megcsapott minket a fülledt erotika illata. Egyből elfelejtettem a pár órával ezelőtt történteket. Kértünk két
tequilát és eper- vodkát. majd leültünk egy kis boxba. A kidobók össze- vissza mászkáltak a hatalmas
teremben. Fent a színpadon két csaj próbálta előadni magát a rúddal. Pár fickó pedig nyál csorgatva bámulta
őket. Szánalmas látványt nyújtottak. Néztük egy darabig a tömeget, aztán kellő mennyiségű alkohol bevitel után mi is bevetettük magunkat. Néhány részeg pasi megpróbált nyomulni, de Kitti hamar lerendezte őket. 


Aztán benyomtak valami iszonyat vonaglós számot. De nem ismertem az előadót. A kis főnixet egyből elkapta valami szexi állat és egy ágyjelenetet is, megszégyenítő módon elkezdtek táncolni.  Mosolyogtam egy jót rajta. Majd én is egy férfi kezének simogatását éreztem a csípőmön, és ajkának leheletét a nyakamon. Megfordultam és sárga szeműt pillantottam meg. A lélegzetem is elállt tőle. Annyira szívdöglesztően sármos volt. De, persze ezt nem mutathattam, mivel ott hagyott reggel és mérges voltam rá. Női büszkeségem nem engedhette meg, hogy engedjek az érzéseimnek... és a sikító vaginámnak. Mérgesen néztem rá, mire ő ártatlan kis kutya szemekkel, ezt kérdezte:
- Mi baj Tündérem?
- Tudod te azt nagyon jól! - kiabáltam. - Gyere fel! - mutattam az emeletre - Ott nyugodtabban meg tudjuk beszélni...
És dacosan elindultam felfelé. Ő, pedig követett. "Jó kutyus." - gondoltam magamban. Bementünk egy üres szobába. Igen, ez egy olyan hely volt, ahol ha rád jött a kufirchatnék, csak felmentél egy szobába és már mehetett is a dolog. Miután végeztél, rögtön jött az arra alkalmas személy és kitakarított utánad. Szóval a belépő jegy árában, benne volt a szobahasználat is. De ennyit megengedhettünk magunknak ilyen szar nap után.
- Az a baj, hogy reggel ott hagytalak? - megint a kis kutya szemek. Nekem végem.
- Igen! Legalább pénzt hagyhattál volna, ha már így kihasználtad a helyzetet. - morogtam karba tett kézzel.
- Ugyan már! Ne haragudj Rám. Dolgom volt. De ma este vissza akartam menni megmagyarázni a dolgot, de már nem voltál otthon, aztán megkerestelek és most itt vagyok.
- Csak nem szagot fogtál, Kutyuli? - kacérkodtam. Oké, ilyen pasira nem tudok haragudni. Megadtam magam. J. látva, elsöprő győzelmét felbátorodott, majd morgott egyet és az ágynak dobott. Felgyűrte a minimet, végigsimította necc harisnyámon keresztül a lábamat. A szemében olyan vágy tombolt, hogy már- már ijesztő volt. De felizgatott. A puszta léte lázba tudott hozni.
- Tégy magadévá! Most!
Letolta feszes fekete farmernadrágját és az alsóneműjét, majd félretolta a csipkés fekete tangámat és már tolta is, mint a gép. Közben vadul csókoltuk egymást. Karmoltam, a hátát, a fenekét, ahol értem. Tépetem a haját, még beljebb akartam érezni magamban. Hosszú percekig tartó gyönyör. Másodjára élem át ezt vele. Életem végéig őt akarom a lábam közé.
- Kibékültünk! - nyugtáztam a szex végén. Jared nevetett. Imádtam, ahogy nevet. Zene volt füleimnek. Felkeltünk a ágyból, rendbe tettük magunkat. Mikor kimentünk az ajtón, a folyosón Kitti jött velünk szembe, szét zilált hajjal. Elkezdtem mosolyogni.
- Csak nem beindított a zene? - kérdeztem - Vagy inkább... ez a jóképű idegen?
- Tudod, hogy van az, ha egyszer elkap a hév. De neked magyarázzam? - mind a ketten elkezdtünk nevetni.

J.-vel mentem haza. Kitti még ott maradt táncolni és újabb prédákat keresett magának. Holnap meló. De ez az éjszaka még az enyém és Jaredé.

(most ihlet nélkül, de remélem tetszeni fog :)